"

There are two types of conversations. One when I speak for myself. When I want to assert myself. You can gain power with words, a world that is only about me, in which I am the important thing: what I think, I feel, I live, I hurt - a play in which I am the protagonist. He who says his own: he is alone. He lives in a world where no one has anything to do with him. The situation in which we live, which can also be called: the world of unlove, cannot be described more precisely than this. He who only speaks his mind does not need a friend, brother, or wife. He just needs an audience. The other type of conversation is when someone is looking for a companion. This is very rare.

"Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka."