"

A man, poor man, nothing but man and mortal, whatever he does... then your body grows old; not at the same time, no, first your eyes age, or your legs, or your stomach, your heart. This is how you grow old, in detail. Then all at once your soul begins to grow old: because the body is fallible and perishable in vain, the soul still longs and remembers, seeks and rejoices, yearns for joy. And when this desire for joy passes, nothing remains but memories or vanity; and that's when you get really, fatally and permanently old. One day you wake up and rub your eyes: you no longer know why you woke up? You know exactly what the sun shows: spring or winter, life's scenes, the weather, life's agenda. Nothing surprising can happen anymore: not even the unexpected, the unusual, the horrible surprises you, because you know every chance, you expected everything, you don't expect anything anymore, neither bad nor good... and this is old age.

"Egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség."