"

The roads you walked with him, the bridges you crossed with him and stopped for a moment and looked at the roaring water in the depths or the moon covered with rags of clouds, the trees whose leaves brushed your face when you looked into his eyes, the roses whose fragrance he once inhaled On the island, all these traces, witnesses, signs of sin remained in the world, and they prove that you really loved me. But then, one day, this love was lost. Where did it get lost, on which road, on which bridge, did it fall into the depths, into the roaring water or into the sky, into the moonlit night or did it mingle with the scent of roses, and that's why this scent is so pregnant and thick now, in June?... I can't answer . I just walk the roads and bridges with my head down and wonder and remember.

"Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem."