"

The sacrosanct worldview according to which this earthly existence would be nothing more than a wretched and miserable prison of the soul; the body is a useless waste, which weighs handcuffed to the ground on the wings of the spirit striving for heaven; and that this mesalliance of body and soul is finally dissolved by the angel of death, when the soul shakes off the transitory and perishable particles of dust and wins the crown of eternal life... this view, I say, has brought matter into disrepute, has degraded it into a veritable pariah the body. (...) Natural science, exploring matter in its thousands and thousands of hidden ways, paying attention to the role it plays in the household of nature, sees it in a different light, judges in a different way about the relationship between matter and force, body and soul, which judgment it sounds: that matter is not inferior to the spirit, but is in any case equal to it.

"Ama szenteskedő világnézet, mely szerint e földi lét nem volna egyéb a lélek silány és nyomorteljes börtönénél; a test haszontalan lom, mely földhez bilincselőleg nehezedik a szellem ég felé törekvő szárnyaira; s hogy a test és lélek ezen mesalliance-át a halál angyala bontja fel végre, mikor is a lélek lerázván a mulandó és romlékony porrészeket, elnyeri az örökélet koronáját... ezen nézet, mondom, felette rosz hirbe hozta az anyagot, valóságos páriává aljasitotta a testet. (...) A természettudomány, végig kisérvén az anyagot ezer meg ezer rejtett útain, figyelmezvén azon szereplésre, melyet a természet háztartásában elvégez, más világításban láttatja azt, másképen ítél az anyag és erő, test és lélek közt létező viszonyról, mely itélet ugy hangzik: hogy az anyag nem alábbvaló a szellemnél, de vele mindenesetre egyenjogú."