"

The fetus. After all, a groping life grows blindly in this decaying body. They have a common fate. Emez is still feeding, heart is greedy, only the instinct of growth drives him to become something, no matter what, engineer, priest, soldier, murderer, man, whatever, but he wants to live, suffering and happy and broken - the instrument moved carefully towards the invisible along the wall - until he found resistance, he carefully broke through there - to highlight now - it's over. An end to the unconscious circulation, an end to the breath that has never been taken, exultation, complaint, growth, what is to come. Just a pale, lifeless piece of flesh and a little dripping blood.

"A magzat. Hiszen ebben a pusztuló testben vakon növekszik egy tapogatózó élet. Közös a sorsuk. Emez még táplálkozik, szív mohón, csakis a növekedés ösztöne hajtja, hogy valamivé legyen, mindegy, mi lenne, mérnök, pap, katona, gyilkos, ember, akármi, de élni akar, szenvedőn és boldogan és összetörten - óvatosan haladt a műszer a láthatatlan fal mentén - míg ellenállásra nem talált, ott elővigyázatosan áttört - most kiemelni - vége. Vége az öntudatlan keringésnek, vége a sohasem szállt lélegzetnek, ujjongásnak, panasznak, növekedésnek, eljövendőnek. Fakó, élettelen húsdarabka csupán, meg egy kevés elcsöppenő vér."