Quotes in Hungarian
81 quotes available in this translation
1
"Az az út, amelyről beszélni lehet, Nem az állandó út; Az a név, amelyet meg lehet nevezni, Nem az állandó név. Névtelen volt mennynek és földnek kezdete; A névvel felruházott volt a miriád lény anyja. Tehát tartóztasd meg magad vágyaidtól, Hogy megfigyelhesd titkaikat, De engedj utat vágyaidnak, hogy megfigyelhesd tüneteiket. E két vágy s e két titok-tünet ugyanaz, De nevükben keletkezéskor kettéválnak. Mivel ugyanazok, rejtelmeknek hívjuk őket, Rejtelmek rejtelmek hátán - Sokféle titkok kapujában."
2
"Az egész világ szépnek ismeri azt, ami szép, De ez csak a csúnya; az egész világ jónak Ismeri el a jót, de azért az csak rossz. Így a Valami és a Semmi egymást szülik, A nehéz és a könnyű kiegészítik egymást, A hosszú és a rövid feltételezik egymást, A magas és az alacsony egymás felé hajolnak; A hang s a zörej harmóniába lép; Az előbb s az után egymást követi. Ezért a bölcs oly tettekre szorítja magát, Mely nem jár cselekvéssel, s olyan tanítást Gyakorol, mely nem használ szavakat. Az Örök Körből támadnak miriád lények, Az mégsem parancsol nekik; Életet ad nekik, mégsem akarja birtokolni őket; Jót tesz velük, mégsem kíván érte hálát; Elvégzi feladatát, de nem vár elismerést. Mivel sosem vár elismerést, Az elismerés sosem hagyja el."
3
"Ha nem tisztelik az értékes embereket, Az emberek elégedetlenek lesznek, Ha nem értékelünk olyan dolgokat, Amelyekhez nem könnyű hozzájutni, visszatartjuk Az embereket a lopástól. Ha nem mutatunk nekik Kívánatos dolgokat, háborítatlan marad elméjük. Ezért, ha az embereket kormányozni akarja, a bölcs kiüríti elméjüket, de megtölti hasukat, Gyengíti akaratukat, de erősíti csontjaikat. Mindig megtartja őket érintetlennek a tudástól, És vágyaktól szabadon, és biztosítja, Hogy az okosabbak sosem merészeljenek cselekedni. Tedd azt, amivel nem jár együtt cselekvés, És akkor győzedelmeskedik a rend."
4
"Az Út üres, de használat nem koptatja el. Mélyen vezet, akár a miriád lény őse. Tompítsd az élességet; Bogozd ki a csomókat; Enyhítsd pillantásod tüzét; A kerék mindig csak régi kerékvágásban menjen. Csak sötétben látható, csak úgy tűnik, mintha ott volna. Nem tudom, kinek a fia. Isten ősatyját formázza."
5
"Menny és föld könyörtelen, úgy bánnak A miriád lénnyel, mint a kutyával; a bölcs Könyörtelen, és úgy bánik az emberekkel, Mint a kutyákkal. Vajon nem olyan-e a menny és a föld közti térség, Mint egy fújtató? Üres, anélkül, hogy kiürülhetne, Minél többet dolgozik, annál több jön ki belőle. A sok beszéd szükségképp csendhez vezet. Jobb, ha eleve az ürességhez tartjuk magunkat."
6
"A völgy szelleme sosem hal meg. Ezt nevezik titokzatos asszonyiságnak. A titokzatos asszonyiság kapuját Pedig nevezik menny és föld gyökerének. Homályosan látható csak, úgy tűnik, Mintha ott volna, De a használat el sosem koptatja."
7
"A menny és a föld kitartó. Amiért a Menny és a föld kitartó lehet, azért van, Mert nem adnak önmaguknak életet. Ezért lehetnek hosszúéletűek. Ezért a bölcs utolsónak teszi saját Személyét, s így elsőként következik, Külsődlegesként kezeli, s ezért megőrzi. Vajon nem azért van-e ez így, mert Nem gondol magára, s ezért aztán Eléri magán-céljait?"
8
"A legfőbb jó olyan, miként a víz. Mert leginkább a Víz az, amely jót tesz a miriád lénnyel, anélkül, Hogy végképp kielégítse őket, és ott pihen meg, Ahol senki sem szeretne lenni, Így jut közel az Úthoz. A háznak a helye az, ami számít, Az elme értékét mélysége szabja meg, A barátnál a jóakarat a fontos, Beszédben a jószándék számít, A kormányzásban a rend a lényeg, Az üzletben a képesség jelent valamit, A cselekvésben, hogy időben történjék. Mivel sosem elégít ki, sosem hibázik."
9
"Jobb, ha nem töltöd a kancsót tele, Akkor fel nem borul; Ha bármit kiélezel, Élét örökre nem tartja meg; Arany és gyémánt gyűlhet rakásra, De nem lesz senki, hogy őrizze kincsed. Ha pöffeszkedsz rangban és vagyonban, Csak bajt hozol magadra. Ha azonban visszavonulsz, feladatod végeztével, A mennybe jutsz."
10
"Ha fejedben hordozod zavart testi lelked, Karodba veheted-e az Egyet, Hogy el ne ereszd? Ha összpontosítasz lélegzetedre, lehetsz-e Oly könnyű, mint egy csecsemő? Megtisztíthatod-e titokzatos tükröd, a lelked Úgy, hogy ne legyen folt rajta? Tudod-e szeretni a népet, kormányozni az államot Úgy, hogy ne folyamodj semmi cselekvéshez? Mikor a menny kapui kinyílnak, becsukódnak, Tudsz-e alkalmazkodni a női szerephez? Ha kiválóságod áthatja a négy világtájat, Képes leszel-e a semmit-sem-tudásra? Mert ez ad nekik életet, ez táplálja őket. Ez ad nekik életet, de nem akarja bírni őket, Jót tesz velük, de nem kéri hálájukat, Ez intézi a sorsuk, de nem kér a tekintélyből. Ezt hívják a titkos erénynek."
11
"Harminc küllő Osztozik egyetlen kerékagyon. Állítsd a benne lévő semmit célod szolgálatába, És máris használhatod a szekeret. Dagassz Agyagot, ha edényt akarsz készíteni. Állítsd a benne lévő semmit célod szolgálatába, És máris használhatod az edényt. Vágd ki az ajtókat s ablakokat, ha Szobát akarsz. Állítsd a benne lévő Űrt célod szolgálatába, és máris Használhatod a szobát. Így, amit nyerünk, az Valami, mégis A Semmi segítségével állhat szolgálatunkba."
12
"Az öt szín elvakítja az embert; Az öt hang megsüketíti füleit; Az öt íz bántja a szájpadlást; A lovaglás s a vadászat Izgalma elvadítja az elmét; A nehezen hozzáférhető javak Csak az útját nehezítik. Ezért a bölcs Csak a hasának él, Nem a szemének. Ezért elveti egyiket, elfogadja a másikat."
13
"A kegy és a kegyvesztettség megdöbbenti az embert; A magas rang, akárcsak a testünk, Sok bajnak forrása. Mit értünk az alatt, hogy a kegy és a kegyvesztettség Megdöbbenti az embert? Ha kegy fordul az alattvaló felé, Éppúgy meglepi, mintha megvonják a kegyet. Ezt értjük az alatt, hogy a kegy és a kegyvesztettség Megdöbbenti az embert. Mit értünk az alatt, Hogy a magas rang, akárcsak a testünk, sok Bajnak forrása? Ennek oka az, hogy nagy Bajban vagyok, ha testem van. Ha már Nincs testem, ugyan mi baj érhet? Ezért hát, aki testét többre becsüli, Mint a birodalom feletti uralmat, Arra rá lehet bízni a birodalmat. Arra, aki jobban szereti testét, Mint a birodalom feletti uralmat, Rá lehet bízni a birodalom őrzését."
14
"Tünékenynek hívjuk, ami nem látható; Ritkának mondjuk, ami nem hallható; S a megérinthetetlent percnek nevezzük. E három mélysége nem mérhető, Ezért összekeverjük őket, s egyként tekintünk rájuk. Felső része nem kápráztató, Alsó része nem homályos. Éppen hogy kivehető, így hát nem lehet kimondani, mi az, És abba tér vissza, amely anyag nélkül való. Ez az alak, mely alaktalan, Képmás, mely anyagtalan. Bizonytalannak, árnyszerűnek mondjuk. Menj közel hozzá és nem látod fejét, Kövesd nyomát és nem látod, merre ment. Haladj a régmúlt nyomában mindig, Hogy a jelen tájékát el ne hagyd. Ha tudod, hol indulj el a régmúltban, Fonál mentén haladsz az Úton át."
15
"Az, ki az Utat jól ismerte, régi időktől Kifinomult, titkosan értő, S túl mélységes ahhoz, hogy megismerjék. Mert meg nem ismerhették, Csak felületesen lehet leírni: Habozón, mint télen átkelni folyón, Óvatosan, mintha félnél szomszédaitól, Illemtudóan, mint a vendég, Szétszakadva, mint olvadó jég, Tömören, mint a faragatlan tuskó, Üresen, mint a völgy, Sötéten, mint a sáros víz. Ki lehet sáros, hogy leülepedvén, áttetsző legyen? Ki élhet úgy nyugalomban, hogy lassan moccanjon Benne az élet? Aki imigyen tart ki az út mellett, Nem akar tele lenni. S mivel nincs tele ő, Ezért mindig koptatják, ám mégis új marad."
16
"Én mindent megteszek, hogy kiürüljek; Erősen tartom magam a csendhez. A miriád lény mind együtt kel fel, S én nézem, amint elnyugszanak. A buzgó élőlények Mind visszatérnek külön gyökerükhöz. S ha visszajutnak gyökerükhöz, az a nyugalom. Ezt jelenti, ha valaki sorsához visszatér. Ha sorsunkhoz visszatérünk, az az állandóság. Az állandóság ismerete különös kiváltság. Jaj annak, ki akarattal újít, Miközben tudatlan az állandó felől, De ha az ember az állandó ismeretéből cselekszik, Cselekedete pártatlansághoz vezet, A pártatlanság királyi léthez, A királyi lét a mennybe, A menny az Úthoz, Az Út az örökkévalóhoz, S napjaink végezetéig nem lel ránk Semmi veszély."
17
"Még a legjobb uralkodó is csak árnyékszerű létet Jelent alattvalóinak. Ezután jön az uralkodó, kit szeretnek és dicsérnek; Eztán következik, akitől félnek, Eztán, akivel sok mindent megtehetnek. Ha nincs elég hit, akkor hiányzik a jóakarat. Tehát habozik, nem ejt ki könnyű szavakat. Ha feladatát elvégezte, munkája készen, Az emberek azt mondják: "Ennek természetesen Így kellett történnie.""
18
"Ha a nagy utat nem használják, Megjelenik a jóakarat s a becsület; Amikor az okosság jön elő, Kezdődik a képmutatás; Ha a hat viszony (apa és fiú, Báty és öcs, férj és feleség) viszálykodik, Ott szerető gyermekek lesznek; Ha az állam szellemi sötétségben él, Hűségesek a miniszterek."
19
"Irtsátok ki a bölcset, vessétek el a tudóst, S a nép százszorosan nyer vele majd; Irtsátok ki a jóakaratot, a helyes magatartást, És a nép ismét jószívű lesz, Irtsátok ki a találékonyságot, vessétek el a hasznot, És nem lesz több tolvaj és bandita sem. E három úgyis csak hamis dísz, nem elég, S a népnek kell valami, amihez hozzáadhatja magát: Állítsátok hát ki a dísztelent és öleljétek A faragatlan tuskót, Keveset gondoljatok önmagatokra, S minél kevesebb legyen az, mire vágytok."
20
"Irtsátok ki a tudást, és nem lesz több gond. Mi különbség van az igen és a nem között? A jó és a rossz között mi a különbség? Amitől mások félnek, attól nekünk is félni kell. Mint a viasz, vagyunk, de nem töltjük be a formát. A sokaság örvendezik, Mintha részt venne a nagy ünnepen, Vagy kimenne a természetbe tavasszal. Csak én vagyok tétlen, nem adok jeleket, Mint csecsemő, aki még nem tanult mosolyogni. Helyem nem találom, mintha nem volna hová haza mennem. Bezzeg a sokaság mindenből kiveszi a részét. Csak én szűkölködöm, úgy tetszik. Agyam, akár a bolondé, oly üres, A köznapi emberek világosak, Csak én vagyok hebehurgya. A köznapi emberek éberek, Csak én vagyok lassú. Nyugodt, mint a tenger, Mint magasban a szél, mely sose szűnik. A sokaságnak mind megvan a célja. Csak én vagyok ostoba és faragatlan. Csak én vagyok más, mint a többiek, És örülök, hogy még táplál az anyám."
21
"A nagy erényű ember minden pillanatában Az utat követi, és csak az utat. Mint minden dolog, az út is Árnyékos és bizonytalan. Bizonytalan és árnyékos, De van benne valami kép; Árnyékos és bizonytalan, De mégis van benne anyag. Homályos és sötét, De van benne lényeg. Ez a lényeg egészen eredeti És van benne valami, ami megmérhető. A jelentől visszafelé a régmúlt korokig Neve sosem hagyta el. Arra szolgál, hogy a sokaság atyáit vegye szemügyre. Hogyan tudom, hogy a sokaság atyái Ilyenek? Pontosan ezáltal."
22
"Aki meghajol, megmarad; A meghajlott így egyenes; Az üres így teli; A viseltes így új; A kevés így jár jól, A sokaság így jön zavarba. Ezért a bölcs keblére öleli az Egyet, És ő a birodalom példaképe. Nem mutatja magát, így szembeszökő; Nem ad magának igazat, ezért kiváló; Nem dicsekszik, így érdemdús; Nem ad magára, ezért kitartó. Mivel nem verseng senkivel, a birodalomban Senki sincs abban a helyzetben, hogy Versenyre keljen vele. Amint a bölcsek mondották: "Aki meghajol, Megmarad" - nem üres mondás. Valóban így maradhatunk meg mindhalálig."
23
"Hogy csak ritkán élünk a szavakkal, Az természetes. Hiszen a szélroham nem tarthat egész reggel, A felhőszakadás sem tarthat egész nap. Kik azok, akik ezeket keltik? Az ég és a föld Ha még az ég és föld sem tart örökké, hogyan Tudna az ember? Ezért kell követnünk az utat. Az út embere alkalmazkodik az úthoz; Az erényes ember alkalmazkodik az erényhez; Az ég embere pedig az éghez. Ki az úthoz alkalmazkodik, azt elfogadja örömmel az út, Ki az erényhez alkalmazkodik, azt elfogadja örömmel Az erény, s ki az éghez, azt örömmel befogadja az ég. Amikor nincs elég a hitből, ott hiányzik a jóakarat."
24
"Az, aki lábujjhegyen jár, nem tud állni; Aki nagyokat lép, nem tud gyalogolni. Aki magát mutogatja, nem szembeszökő; Aki azt hiszi, igaza van, nem kiváló férfi; Aki dicsekszik, érdemtelen; Aki hetvenkedik, nem tart ki soká. Az út szemszögéből nézve csak "Felesleges étkek és hasztalan, káros kinövések." Mivel vannak Dolgok, amelyek megvetik őket, Az, akié az út, velük nem lakozik."
25
"Van egy dolog, amely zavarosan alakult ki, Az ég és a föld előtt született. Csendes és üres, Egymagában áll, és nem változik, Körben jár, és nem fárad el. Képes arra, hogy a világ anyja legyen. Nem tudom a nevét, Így nevezem csupán "az útnak". Hevenyészett néven nevezem, "nagynak", Mivel nagy, úgy is leírják, mint visszahúzódó, Visszahúzódó, úgy is leírják, messze van, Mert messze van, úgy írják le, visszafordul. Ezért nagy az út, nagy az ég, a föld nagy, A király is nagy. A birodalomban négy Nagy dolog van a király mellett. Az ember utánozza a földet, A föld az eget, Az ég az utat, És az út azt, ami természetesen az, ami."
26
"A nehéz a fényesség gyökere; A nyugodt a nyugtalannak ura. Ezért a gazda, ha egész nap utazik, Sosem veszi le szemét a megrakott szekerekről. Csak ha már biztonságban van Falak és őrtornyok mögött, Csak akkor pihen el békén, S szabadul meg a gondtól. Hát akkor tízezer harci szekér birtokosa Hogyan gyújthatna fényt magából A birodalom szemében? Ha fényt ad, a gyökér rohad el; Ha az úr nyugtalan, biztosan elvész."
27
"Aki jó utazó, nem hagy keréknyomokat; Aki jó szónok, annak nem botlik a nyelve; Aki jó számoló, nem használ számológépet; Aki jól ért a becsukáshoz, nem használ zárat, De amit becsuk, azt mégsem lehet kinyitni; Aki jól ért a kötéshez, nem használ kötelet, De amit megköt, azt nem lehet kibogozni. Ezért a bölcs mindig kitűnik abban, hogy Megment embereket, s így senkit se hagy el; Mindig kitűnik abban, hogy megment dolgokat, S így semmit se hagy el. Ezt mondják úgy: valaki tisztán lát. Ezért a jó ember az a tanár, akitől Tanulhat a rossz; És a rossz ember az anyag, melyen dolgozhat a jó. Ha nem szeretik a tanárt, Sem az anyagot, Akkor, bár ez okos dolognak tetszik, nagy rémületre vall. Ezt nevezik a lényegesnek és a titkosnak."
28
"Ismerd a hímét, De tartsd magad a nőstény szerepéhez, S légy a birodalom szakadéka. Ha a birodalom szakadéka vagy, Akkor az állandó erény nem fog elhagyni, És újra az leszel, ami voltál: csecsemő. Ismerd a fehérét, De tartsd magad a fekete szerepéhez, S légy a birodalom mintaképe. Ha a birodalom mintaképe vagy, Akkor az állandó erény nem hiányzik, S te visszatérsz a végtelenhez. Ismerd a becsületét, De tartsd magad a kegyvesztett szerepéhez, És légy a birodalom völgye. Ha a birodalom völgye vagy, Akkor elég lesz az állandó erény, És ismét a faragatlan tömb leszel. Ha a faragatlan tömb széttörik, edények Lesznek belőle. A bölcs hasznot húz ezekből, és a hivatalnokok Ura lesz. Ezért aztán a legnagyobb vágás Sem vágja ketté."
29
"Bárki áll is a birodalom élére, Ha valamit tenni akar, Nem szabad késlekednie. A birodalom szent hajó, És semmit sem szabad vele tenni. Ha bárki valamit tesz, elrontja, Ha bárki hatalmába keríti, Elveszíti. Ezért hát vannak dolgok, Amelyek vezetnek, s mások követik ezeket; Vannak, kik pihegnek, mások lihegnek; Vannak, kik pusztítanak, S vannak, kik elpusztulnak. Ezért a bölcs kerüli a túlzást, a különcséget, És a szemtelenséget."
30
"Aki az emberek uralkodóját az Út által Segíti, nem akarja megfélemlíteni A Birodalmat fegyvercsörgetéssel. Mert ez olyasvalami, ami visszaüt. Ahol csapatok táboroztak, Jól nőnek a szederbokrok; A hatalmas hadseregek nyomában Mindig rossz az aratás. Aki jól akar cselekedni, Hadjáratát hamar be kívánja fejezni, És nem akar ezzel megfélemlíteni senkit. Fejezd be a háborút, de ne dicsekedj; Fejezd be a háborút, de ne hetvenkedj; Fejezd be, de ne légy pökhendi; Fejezd be, de csak akkor, ha nincs más lehetőség; Fejezd be, de ne a terror kedvéért. Aki erejének teljében bántalmazza az időset, Az Út ellenében cselekszik. S aki az Út ellenében cselekszik, Korai véget ér."
31
"Mivel a fegyverek baljós előjelűek, És vannak Dolgok, melyek gyűlölik őket, Mint az, aki az Út szerint él, - nem él velük. Az ember a baloldalnak kedvez, Ha otthon van, de a jobbnak, ha háborúba megy. A fegyverek baljós előjelü eszközök, nem Úriembernek valók. Ha arra kényszerülünk, hogy fegyverhez nyúljunk, Jobb, ha élvezet nélkül tesszük. Nincs dicsőség A győzelemben, s ha ennek ellenére dicsőítjük Akkor az emberek legyilkolását dícsérjük. Az, aki az emberek legyilkolását dicséri, Sosem jut messze a birodalomban. Az öröm alkalmával a baloldal élvez előnyt, A gyász alkalmával a jobb. A hadnagy helye A baloldalon van; a tábornok helye a jobbon. Ez azt jelenti, hogy be kell tartani A gyász szertartásait. Ha sok embert megölnek, szánalommal kell Sírnunk felettük. Ha győztünk a háborúban, Be kell tartanunk a gyász szertartásait."
32
"Az út örökre névtelen. Bár a faragatlan kő kicsiny, Senki a világon nem merheti kérni a hűségét. Ha a nagyurak és hercegek ragaszkodnának az Úthoz, A miriád lény meghódolna előttük saját akaratából, Menny és föld egyesülne és édes harmat hullna, S akkor az emberek igazságosak lesznek, Bár senki sem rendelkezik így. Csak ha az Út megszakad, akkor vannak nevek. Mihelyt megjelennek a nevek, Tudnunk kell, hogy ideje megállni, Megszabadulhatunk a veszélytől. Az Út a világ számára olyan, mint a Folyó Meg a Tenger a csermelyhez és patakhoz képest."
33
"Az, aki másokat ismer, okos; Aki önmagát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, annak ereje van; Aki legyőzi magát, az erős. Aki ismeri a megelégedést, gazdag. Aki kitartó, az céllal élő ember; Aki nem veszti el a fejét, kitart; Aki végigéli napjait, annak hosszú élete volt."
34
"Az Út széles, kinyúlik balra is, jobbra is. A miriád lény élete függ tőle, Mégsem tart igényt hatalomra. Bevégzi feladatát, mégsem kér az érdemből. Felruházza és táplálja a miriád lényt, Mégsem akar gazdájuk lenni. Örökre mentes a vágytól, ezért Kicsinynek lehet hívni; De mivel nem akar gazdájuk lenni, Ha a miriád lény felé fordul, Nagynak is nevezhető. Mivel sosem próbál meg nagy lenni, Sikerül naggyá válnia végül."
35
"Vedd birtokodba a nagy képmást, És a birodalom el fog jönni hozzád. Ha eljön hozzád és nem éri semmi baj, Biztonságban lesz. A zene és az étel Arra csábítja az utazót, hogy megálljon. Az Út, ha áthalad a szájon, íztelen. Nem látható, Nem hallható, S nem romlik meg, bármennyit járnak rajta."
36
"Ha azt akarod, hogy valami összehúzódjon, Akkor ki kell nyújtanod előbb; Ha azt akarod, hogy valami meggyengüljön, Először meg kell erősítened; Ha azt akarod, hogy valamit félretegyenek, Először fel kell állítanod; Ha valamit el akarsz venni valamiből, Először adnod kell hozzá. Ezt hívják finom bölcsességnek. Az alázatos és a gyenge le fogja győzni A keményet és erőset. A halaknak nem szabad megengedni, Hogy elhagyják a mélyvizet; Az államhatalom eszközeit Nem szabad megmutatni senkinek."
37
"Az Út sosem cselekszik, mégsem marad semmi befejezetlen. Ha a nagyurak és hercegek az Úton tudnának maradni, A miriád lény saját akaratából alakulna át. Miután átalakultak, ha mégis felütné fejét a vágyakozás, Én le fogom nyomni a névtelen, faragatlan kő súlyával. A névtelen, faragatlan kő Nem egyéb, mint a vágyakozástól való szabadság, És ha én megszűnök vágyakozni és nyugton maradok, A Birodalom békében fog élni saját akaratából."
38
"A legerényesebb ember nem tartja magát az erényhez, Ezért erényes. A legkevésbé erényes ember sosem Tér el az erénytől, ezért van az, hogy nem erényes. Az előbbi sosem cselekszik, mégsem hagy semmit Befejezetlenül. Az utóbbi cselekszik, de utána Befejezetlen dolgok maradnak. A legnagyobb jóakarattal Bíró ember cselekszik, de nem külső okból. A nagyon Korrekt ember cselekszik, de külső okból. Az az ember, Aki jól ismeri a szertartásokat, cselekszik, de ha Senki sem reagál, nekigyürkőzik, és erőszakkal Akarja rábeszélését folytatni. Ezért amikor az Út Elveszett, megvolt az erény; amikor elveszett az Erény, megjelent a jóakarat; ha elveszett a jóakarat, Ott volt a korrektség; ha a korrektség eltűnt, Megjelentek a szertartások. A szertartások azt jelzik, hogy fogyóban a hűség, És a jóhiszeműség, És kezdődik a rendezetlenség; Az előre sejtés az Út virágos díszítése, És a dőreség kezdete. Ezért a nagyszerű ember a dolgok sűrűjében van, Nem a hígságban; a gyümölcsben, nem a virágban, Ezért elveti az egyiket, elfogadja a másikat."
39
"Régóta ezek lettek az Egyetlen birtokai: A menny az Egyetlen erényében tiszta; A föld az Egyetlen erényében megállapodott; Az istenek az Egyetlen erényében erősek; A völgy az Egyetlen erényében telik be; A miriád lény az Egyetlen erényében él; A nagyurak és hercegek az Egyetlen erényében Lesznek a birodalom vezetői. Az Egyetlen az, ami ezeket azokká teszi, amik. Anélkül, ami megtisztítja, a menny megszakadhatna; Anélkül, ami megállapodottá teszi, a föld elsüllyedhetne; Anélkül, ami erőt ad nekik, az istenek elemésztenék magukat; Anélkül, ami betölti őket, a völgyek kiszáradnának; Anélkül, ami életben tartja őket, a miriád lény elpusztulna; Anélkül, ami vezetőkké teszi őket, a nagyurak és hercegek elbuknának. Így szükséges, hogy a felsőbbrendűnek az alsóbbrendű legyen gyökere; A magasnak az alacsony az alapja. Íly módon a nagyurak és hercegek úgy utalnak magukra, Mint "magányosak", "elhagyottak", "szerencsétlenek". Vajon ez nem annak a jele, hogy az alacsonyakban van gyökerük? Így a legnagyobb hírnév az, ami névtelen, Nem akarván egy lenni sok hasonló jáspis között, Sem magasan trónolni, mint a kövek."
40
"Visszafordulva mozog az Út. Az Út a gyengeség eszközével él. A világon lévő miriád lény Valamiből Születik, és a Valami Semmiből."
41
"Mikor a legjobb tanuló hall az Útról. Szorgalmasan gyakorolja; Ha az átlagos tanuló hall az Útról, Úgy tetszik néki, egyszer már ott van, S eltűnik a másik pillanatban; Mikor a legrosszabb tanuló hall az Útról, Hangosan nevet. Ha nem nevetne, Méltatlanná válna az Úthoz. Ezért a Csien jené az út: Az út, ami fényes, unalmasnak látszik. Az út, ami előre visz, úgy tetszik, visszafelé fut; A síma út göröngyösnek látszik. A legnagyobb erény olyan, mint a völgy; A legfehérebb mocskosnak tetszik; A nagy erény hiányos a szemnek; A buzgó erény lustának tűnik; Az egyszerű erény piszkosnak tetszik; A nagy négyszögnek nincsenek sarkai. A nagy hajót sokáig építik, A nagy zeneszóban megritkul a hang, A nagy képmásnak nincsen alakja. Az út névtelenségbe rejti magát. Csak az út tűnik ki az adományban. És a befejezésben."
42
"Az út nemzi az egyet; az egy nemzi a kettőt. A kettő nemzi a hármat; A három nemzi a miriád lényt. A miriád lény hátán hordja a jint, És átöleli a jangot, és a kettőnek Összevegyült nemző ereje. Nincs szó, amit az emberek jobban gyűlölnének, Mint "magányos", "elhagyott", és "boldogtalan", Mégis a nagyurak és hercegek így beszélnek magukról. Íly módon egy dolog néha megnő attól, hogy Csökkentik, és csökken azáltal, hogy hozzátesznek. Amit mások tanítanak, én is vallom: - "Az erőszakosak nem halnak meg természetes halállal". Ez lesz életem szabálya."
43
"A legalázatosabb dolog a világon Letiporhatja azt, ami legkeményebb A világon - az, ami anyagtalan, Behatolhat abba, aminek nincsenek hézagai. Ezért tudom, miért jó, ha nem Folyamodunk cselekvéshez. A szavak nélküli tanítás, A cselekvés nélküliség jótéteménye, Ezek olyan dolgok, amelyeket Csak nagyon kevesen értenek a világon."
44
"A neved vagy a személyed, Melyik a drágább? A személyed avagy a vagyonod, Melyik ér többet? Nyereség vagy veszteség, Melyik a nagyobb csapás? Ezért van az, hogy a nagy aljasság Biztosan nagy kiadásra vezet; Túl sok áru a raktáron Biztosan hatalmas veszteségbe visz. Ismerd meg a megelégedést, És nem lesz gyászos a véged; Tudd, mikor kell megállni, És nem kerülsz szembe veszéllyel. És akkor kitartasz."
45
"A nagy tökéletesség töredékesnek látszik, De a használat mégsem rontja meg; A nagy teljesség üresnek látszik, De a használat mégsem szárítja ki; A nagy egyenesség hajlottnak látszik; A nagy ügyesség ügyetlennek; A nagy ékesszólás dadogónak. A nyugtalanság legyőzi a hideget; A nyugalom legyőzi a meleget. Ha az ember tiszta és nyugodt, A birodalom vezére lehet."
46
"Amikor az út diadalt arat a birodalomban, A gyors lábú lovakat arra használják, Hogy felszántsák a földeket; Mikor az út nem győzedelmeskedik a birodalomban, Harci méneket tenyésztenek a határon. Nincs nagyobb bűn, mint ha túl sok a vágyunk; Nincs nagyobb szerencsétlenség, Mint amikor nem vagyunk elégedettek; Nincs nagyobb boldogtalanság, mint az irígység. Ezért, aki elégedett, annak mindig elég jut majd."
47
"Nem kell külföldet járnunk ahhoz, Hogy megismerjük az egész világot; Nem kell kinéznünk az ablakon, Hogy meglássuk a mennyekbe vezető utat. Minél messzebb megy az ember, Annál kevesebbet tud. Ezért a bölcs tud, anélkül Hogy elmozdulna helyéről, Azonosul mindennel, bár semmit sem lát, S célhoz ér anélkül, hogy cselekedne."
48
"Ha a tudást keresed, minden nap többet tudsz; Ha az Utat keresed, minden nap kevesebbet tudsz. Az ember egyre kevesebbet tesz, míg végül semmit sem Csinál, s ha már egyáltalán semmit sem tesz, Akkor semmi sem marad elvégezetlen. Mindig a beavatkozástól mentesség nyerte meg a Birodalmat. Ha beavatkozol, nem érsz fel A feladathoz, hogy megnyerd a birodalmat."
49
"A bölcsnek nincs saját elméje. Ő a nép elméjét használja, mint sajátját. Azokkal, akik jók, úgy bánok, mint jókkal, Azokkal, akik nem jók, szintén úgy bánok, Mint akik jók. Ha így cselekszem, javulok Jóságban. Akikben megvan a jóhiszeműség, Azokban megbízom. Azokban is bízom, akikben Nincs meg a jóhiszeműség. Ha így cselekszem, Jóhiszeműségemben fejlődöm magam is. A bölcs, ha kísérletet tesz, hogy elvonja A birodalom figyelmét, sürgősen el akarja Tompítani a birodalom elméjét. Az embereknek mind van valamije, amivel Elfoglalják szemüket és fülüket, S a bölcs valamennyiükkel úgy bánik, Mint gyerekekkel."
50
"Amikor az egyik utat választod, életet jelent, A másik út pedig halált, egyharmaduk Bajtársak lesznek az életben, egyharmaduk A halálban, s ott vannak azok, akik szeretik Az életet, s ezért a halál birodalmába Vonulnak, s ez a harmadik harmad. Miért van ez így? Mert túlságosan szeretik Az életet. Hallottam, azt mondják, aki Jól őrzi életét, nem találkozik orrszarvúval Vagy tigrissel, ha útrakel, s nem éri fegyver, Ha egy hadseregnek támad is. Mert nincs, ahová az orrszarvú belevághatná Szarvát; nincs, ahová a tigris belemélyeszthetné Karmait; nincs, ahová a fegyver pengéjét Belevágja. Miért van ez így? Mert számára Nem létezik a halál birodalma."
51
"Az út ad nekik életet; Az erény táplálja őket; A dolgok formát adnak nekik, A körülmények megérlelik őket, Ezért a miriád lény mind tiszteli az utat, És megbecsüli az erényt. Mégis, az utat nem Azért tisztelik, az erényt nem azért becsülik, Mert valamely hatóság így rendelte el, Hanem mert így természetes. Íly módon az út életet ad nekik és táplálja őket; Beteljesüléshez és érettséghez juttatja őket; Eteti őket és menedéket ad nekik. Életet ad nekik, de nem kéri birtokukat; Jót tesz velük, de nem követel hálát. Ő az intézője sorsuknak, de nem él a hatalommal. Ilyen a rejtelmes erény."
52
"A világnak volt kezdete, S ez a kezdet lehetett anyja a világnak. Ha már ismered az anyát, Ismerd meg gyerekét is, Ha már megismerted a gyereket, Menj vissza, ragaszkodj az anyához, És napjaid végeztéig nem lel rád a veszély. Zárd el érzékeid nyílását, Csukd be az ajtót, És akkor nem sorvad el az élted. De tárd ki a nyílásokat, Bajt hozol a fejedre, És napjaid végezetéig nem lelsz nyugodalmat. Ha meglátod a kicsit, belátó vagy; Ha tartod magad a magukat megadókhoz, erős vagy. Élj hát a fénnyel, De ne légy belátó. Ne hozz szerencsétlenséget magadra. Ezt nevezik annak, ha valaki Az állandóságot követi."
53
"Ha a legkisebb tudást birtokolnám, A nagy útra lépvén csak attól félnék, Ösvényekre tévedek, melyek félrevisznek. A nagy úton könnyű a járás, Az emberek mégis a mellékutakat kedvelik. Az udvar romlott, A földeket benőtte a gyom, A magtárak üresek; Mégis vannak, akik finom ruhákba bújnak, Kard csüng oldalukon, Tele vannak étellel-itallal, És túlságosan is gazdagok. Úgy ismerik őket, mint akik élenjárnak Minden rablásban. De ez valóban messze esik az úttól."
54
"Aminek erős a gyökere, azt nem lehet kihúzni; Amit karunkban szorosan tartunk, Az nem csúszik ki belőle, Ezáltal az áldozati ajándék Sosem fogy el az utódok kezéből. Míveld ezt személyedben, És erénye több lesz az elégnél; Míveld ezt kis faludban, S erénye majd kitart; Míveld ezt államodban, S erénye majd bővelkedik; Míveld ezt a birodalomban, S erénye mindent áthat. Ezért hát nézd a személyt a személyen át; Nézd a családot a családon keresztül; Nézz a falura a falun át; nézd az államot Az államon át, és a birodalmat A birodalmon keresztül. Miként tudom, hogy ilyen a birodalom? Éppen ezáltal."
55
"Az, aki bővelkedik az erényben, Az újszülötthöz hasonlítható: Mérges rovarok nem csípik meg, Vadállatok nem vetik rá magukat, Ragadozó madarak nem csapnak le rá. Csontjaik gyengék, izmaik finomak, Mégis erős a szorításuk. Nem tud semmit a férfi és nő egyesüléséről, Hímtagja mégis megmozdul: Ez azért van, mert férfiassága most a legnagyobb. Üvölt egész nap, mégsem reked be; Ez azért van, mert harmóniája most a legnagyobb. A harmónia tudását nevezik állandóságnak, Az állandóság tudását bölcsességnek. Ha növelni akarjuk életerőnket, Azt baljósnak nevezik, Mert a szellem csak erőszakkal serkentheti A légzést. Ha egy életerős lény kárt tesz az öregnek, Akkor az út ellen halad. S aki az út ellenében halad, Korai véget ér."
56
"Aki tud, nem beszél; aki beszél, nem tud. Torlaszold el a nyílásokat; Zárd be az ajtókat. Tompítsd le az éleket; Bogozd ki a csomókat; Enyhítsd a vakító fényt; Csak régi kerékvágásban haladjon szekered. Ez úgy ismeretes, mint titokzatos azonosság. Ezért nem juthatsz közel hozzá, De nem is távolíthatod el, Nem tehetsz vele jót, nem okozhatsz neki kárt, Nem tudod nemesebbé tenni, nem tudod lealázni, Ezért értékeli a birodalom."
57
"Kormányozd az államot úgy, hogy őszinte vagy; Viselj háborút úgy, hogy agyafúrt vagy; De nyerd meg a birodalmat úgy, Hogy ne légy kotnyeles. Honnan tudom, hogy ez így van? Ezáltal. Minél több tilos dolog van a birodalomban, Annál szegényebb a nép; Minél több éles szerszáma van a népnek, Annál boldogabb az állam; Minél több készséggel rendelkeznek az emberek, Annál több újdonság terjed el; Minél jobban ismerik a törvényeket és rendeleteket, Annál több a tolvaj és a rabló. Ezért a bölcs azt mondja: Nem cselekszem, és az emberek maguktól átalakulnak; Jobban kedvelem a csöndet, és az emberek maguktól Megjavulnak; Nem vagyok kotnyeles, és az emberek Maguktól meggazdagodnak; Mentes vagyok a vágytól és az emberek Maguktól lesznek egyszerüek, mint A faragatlan kő."
58
"Amikor a kormányzás meg van zavarva, Az emberek egyszerűek; Ha a kormány éber, Az emberek ravaszak. A jószerencse a szerencsétlenségen ágaskodik, A jószerencse alatt ott kuksol a szerencsétlenség. Ki ismeri a határt? Az őszinte talán Nem létezik? Az őszinte újból ravasz lesz, S a jó ismét szörnyeteg. Valóban régen volt, amióta az embereket megzavarták. Ezért a bölcs szögletes, de nem ejt karcolást, Éle van, de nem szúr vele, Kiterjeszkedik, de nem mások kárára, Világlik, de nem kápráztat el."
59
"Ha kormányozzuk a népet és szolgáljuk a mennyet, Jobb, ha az uralkodó kegyelmes. Mivel kegyelmes, El lehet mondani róla, Hogy kezdettől fogva követi az utat; S mert kezdettől követi az utat, El lehet mondani róla, Hogy bőven gyűjti az erényt; S mert bőven gyűjti az erényt, Semmi sem állhat útjába; Ha semmi sem állhat útjába, Senki sem tudja határát; Ha senki sem tudja a határát, Övé lehet az ország; Ha az ország szülőanyja övé, Akkor kitarthat. Ezt hívják a mély gyökerek és erős hajtások Útjának, mely által az ember Megérhet sok napot."
60
"Nagy államot kormányozni olyan nehéz, Mint apró halat főzni. Ha a birodalmat az úttal egyetértésben Kormányozzák, a szellemek elvesztik hatalmukat. Vagy inkább nem is hatalmukat vesztik el, Hanem, bár megmarad hatalmuk, Nem ártanak a népnek. Nemcsak ők, akiknek hatalmuk van, Nem bántják a népet, De a bölcs sem árt az embereknek. Mivel egyikük sem okoz kárt, Mindegyik a másik érdemének tulajdonítja ezt."
61
"Egy nagy állam olyan, mint egy folyó legalsó szakasza - Az a hely, ahol a világ összes patakja egyesül. Amikor a világ egyesül, A nő mindig többet nyer a férfitól, ha csendben marad. Ha csendben van, az alsó helyzetet veszi fel. Íly módon a nagy állam, ha alsó helyzetet foglal el, Magához csatolja a kis államot; A kis állam, ha az alsó helyzetet veszi fel, A nagy államhoz köti magát. Így az egyik, amikor felveszi az alsó helyzetet, Magához csatol; A másik, amikor felveszi az alsó helyzetet, Odaköti magát. Mindaz, amit a nagy állam akar, az, Hogy a másikat szárnya alá vegye; Mindaz, amit a kis állam akar, az, Hogy szolgálatait elfogadja a másik. Ha mindkettő meg akarja találni saját helyét, Helyes, ha a nagy állam veszi fel az alsó helyzetet."
62
"Az út a miriád lény menedéke. Ez az, amivel a jó ember védelmet nyújt, S amellyel a gonoszt megvédelmezik. A szép szavak, ha felajánlják őket, Magas rangot nyernek viszonzásképpen. A szép tettek az embert mások fölé emelhetik, Még ha nem is jó valaki, miért kellene Magára hagyni? Ezért, amikor a császárt beiktatják, és a három Herceg-minisztert kinevezik, az, aki az út szerint Ad ajándékot, anélkül hogy helyéről elmozdulna, Jobb, mint az, aki jáspis-tálakat kínál, Négylovas fogattal. Miért becsülték régtől ezt az utat? Hát nem mondták meg régen, hogy az út révén az ember Megkapja, amit akar, és elkerüli a következményeit Annak, aki átlépte határait az útnak? Ezért az utat értékeli a birodalom."
63
"Cselekedd azt, amivel nem jár cselekvés; Keresd azt, ami zavaró; ízleld azt, Aminek nincs íze. Csinálj a kicsinyből nagyot és a kevésből sokat; Tégy jót azzal, aki téged megsértett. Készíts terveket a nehézség leküzdésére, Mielőtt az valóban nehéz lesz; csinálj valami Nagyot úgy, hogy akkor kezded el, mikor kicsiny. A nehéz dolgoknak a világban kezdetüket A könnyű dolgoktól kell venniük. A nagy dolgoknak a kicsinyekben kell kezdődniük. Ezért, mivel a bölcs sosem próbál meg Nagy lenni, sikerül naggyá lennie mégis. Aki elhamarkodottan tesz igéreteket, Ritkán tartja meg a szavát; Aki a dolgokat többnyire könnyen veszi, Gyakorta találja magát szemben nehézségekkel. Ezért még a bölcs is egyes dolgokkal úgy foglalkozik, Mint nehezekkel. Ezért van, hogy végül nem győzik le a nehézségek."
64
"Könnyű fenntartani egy helyzetet, Amíg biztos a helyzet; Könnyű foglalkozni egy helyzettel, Mielőtt kialakulnának tünetei; Könnyű eltörni valamit, amikor még törékeny; Könnyű eltüntetni valamit, ha még kicsiny. Addig foglalkozz egy dologgal, amíg csak semmiség; Tartsd rendben a dolgokat, mielőtt a zűrzavar beáll. A fa, amelyet épp, hogy átölelhetsz, Aprócska hajtásokból nő ki lent; A kilenc emeletes függőkert is Egyetlen talicska földből emelkedik; Az ezer mérföldes utazás is Az ember lába alatt kezdődik el. Aki bármit tesz vele, tönkre fogja tenni; Aki megkaparintja, el fogja veszteni. Ezért a bölcs, mert nem tesz semmit, Soha semmit tönkre nem tesz; és Mert semmit sem kaparint meg, Semmit sem veszít el. Vállalkozásaik közben az emberek Mindig tönkreteszik őket a siker határán. Légy oly körültekintő a végén, mint először, És nem megy vállalkozásod tönkre. Ezért a bölcs arra vágyik, hogy ne vágyjon, És nem becsüli azokat a javakat, Amelyeket nehéz megszerezni; Megtanul meglenni tanulás nélkül, És jóváteszi a sokaság vétkeit, Hogy segítsen a miriád lénynek, Hogy természetes legyen, s visszatartsa magát Attól, hogy cselekedni merjen."
65
"Régóta így van, hogy azok, akik leginkább Követni tudták az utat, nem használták Fel arra, hogy felvilágosítsák a népet, Hanem hogy szemellenzőt rakjanak reá. Amiért az embereket oly nehéz kormányozni, Amiatt van, hogy túl okosak. Ezért, ha egy államot okossággal kormányoznak, Az az állam kárára lesz; Ha egy államot nem okossággal vezetnek, Az az állam jótéteménye. Ez a két út a modell. Ha mindig ismerjük a modellt, Titkos erények birtoklói vagyunk. A titkos erény mély és messzire nyúlik, De ha a dolgok visszafordulnak, Megfordulunk velük együtt. Csak így érhető el a teljes összhang."
66
"Amiért a Folyó és a Tenger a száz völgy Királya lehet, az azért van, mert felveszi Az alsó helyzetet. Ezért lehet a száz völgy ura. Így hát, ha a nép felett uralkodni vágyunk, Saját szavainkkal meg kell alázkodnunk előttük; S ha vezetni akarjuk az embereket, Követnünk kell őket személyünkben is. Ezért a bölcs elfoglalja helyét a nép felett, De ez terhet nem jelent; a nép előtt foglal Helyet, de nem okoz torlódást. Ezért A birodalom örömmel támogatja őt, És sosem fárad el ebben. Mivel nem verseng semmiért, a birodalomban Senki sincs abban a helyzetben, Hogy versenyre keljen vele."
67
"Az egész világ azt mondja, hogy utam nagy És semmihez sem hasonlít. Azért sem hasonlít Semmire, mert hatalmas. Ha valamire hasonlítana, Már régóta kicsiny lett volna. Három kincsem van, Amelyet megtartok és kedvelek. Az elsőnek neve együttérzés, A másodiké takarékosság, A harmadik: hogy nem merem vállalni A vezetést a birodalomban. Ha az ember együttérez, Nem engedheti meg magának, Hogy bátor legyen, Ha az ember takarékos, megengedheti magának, Hogy kiterjessze hatáskörét, S ha nem meri vállalni a vezetést A birodalomban, a hivatalnokok ura lehet. Ha pedig elhagyjuk az együttérzést a bátorság Kedvéért, a takarékosságot a terjeszkedésért, A hátulsó helyet a vezetésért, bizonyosan Halállal végezzük. Az együttérzés segélyével az ember diadalt arat, Ha támad, és védelme bevehetetlen. Amit segít az ég, azt megtámogatja Az együttérzés adományával."
68
"Aki harcosnak kiváló, nem tűnik iszonytatónak; Aki kitűnik bajvívásban, sosem gyúl haragra; Aki kitűnik ellensége legyőzésében, nem keresi a vitát; Aki kitűnik abban, hogy szolgálatba vesz másokat, Megalázkodik előttük. Ezt úgy ismerik, mint a nem-megelégedés erényét; Ezt úgy ismerik, mint mások erőfeszítésének hasznosítását; Ezt úgy ismerik, mint az ég fenségének megfelelőjét."
69
"A stratégáknak van egy mondásuk, Nem merem játszani a házigazdát, De játszom a vendég szerepét, Nem merek előremenni egy hüvelyket, Hátrálok inkább helyette egy lábnyit. Ez úgy ismeretes, mint amikor előre menetelnek, Amikor nincs út, Feltűrik az ingujjat, amikor nincs kar, Erőszakkal vonszolják az ellenfelet, Amikor nincs ellenfél, És fegyvert ragadnak, amikor nincs fegyver. Nincs nagyobb balsors, mint amikor Túl könnyedén veszik az ellenséget. Amikor így tettem, csaknem ráment vagyonom. Íly módon a két fél közül aki fegyvert Emel egymásra, a bánat-sújtotta lesz az, Aki győz."
70
"A szavaimat nagyon könnyű megérteni, És nagyon könnyű átültetni gyakorlatba, Még sincs senki a világon, aki értené, S aki megvalósítaná őket. A szavaknak megvan az ősük, a tetteknek uruk van. Mivel az emberek tudatlanok, nem értenek. Akik értenek engem, kevesen vannak; Akik nyomomban járnak, azokat tisztelet éri. Ezért a bölcs, bár háziszőttes ruhába öltözik, Öltözéke alatt drága jáspisékszert visel."
71
"Tudni s mégis azt hinni, nem tudunk, a legjobb; Nem tudni, s mégis azt hinni, hogy tudunk, Nehézséghez vezet. Ha éberek vagyunk a nehézséggel szemben, elkerülhetjük. A bölcs nem találkozik nehézséggel. Ez azért van, Mert éber vele szemben, tehát nem találkozik Semmi nehézséggel."
72
"Ha az emberekből hiányzik a megfelelő érzék A félelemhez, valami szörnyű megpróbáltatás Következik el rájuk. Ne zsúfold össze életterüket; ne Nyomjátok le életszínvonalukat. Ha Nem nyomod le őket, nem fáradnak el A tehertől. Ennélfogva a bölcs ismeri önmagát, De nem teszi szemlére, szereti magát, De nem bálványozza. Íly módon elveti az egyiket, elfogadja a másikat."
73
"Az, akiben nincs félelem, mert bátor, Szembetalálkozik majd halálával; Az, akiben nincs félelem, mert gyáva, Életben fog maradni. A kettő közül az egyik jóra vezet, rosszra a másik. A menny gyűlöli, amit gyűlöl, Ki tudhatja az okát? Ezért még a bölcs is nehéznek talál némely dolgot. A menny útja Kiválik abban, hogy győz verseny nélkül, Válaszol, bár nem beszél, Magához vonz, bár nem hív senkit, Terveket kovácsol, bár céltalannak tetszik. Az ég hálója szélesre vetve. Bár nem sűrű szemű, Semmi sem csúszik rajta át."
74
"Ha az emberek nem félnek a haláltól, Miért kellene őket halállal ijesztgetni? Ha az emberek mindig félnek a haláltól, S ha letartóztathatnám és halálra ítélném Mindazokat, akik új dolgokat kitalálnak, Vajon ki merészelne ez ellen cselekedni? Van hivatásos hóhér, akinek ölés a feladata. A hóhér nevében ölni ugyanaz, mint Az ácsmester nevében a fát legyalulni. Ha az ács helyett gyalulnak, bizony, kevesen Menekülnek meg attól, hogy meg ne sebezzék Saját kezüket."
75
"Az emberek éhesek: Azért van ez, mert a hivatalban levők túl sokat Zabálnak fel adóban, Hát az emberek éhesek. Az embereket nehéz kormányozni: Ez azért van, mert a hatalom emberei túlságosan is Szeretnek cselekedni, ezért nehéz kormányozni A népet. Az emberek túl könnyen veszik a halált: Azért van ez, mert az emberek túlságosan bíznak Az életben, hogy könnyen veszik a halált. Mert bölcsebb az az ember, akinek haszontalan Az élet, mint az, aki becsüli az életet."
76
"Az ember hajlékony és gyenge, míg él, De kemény és merev, ha meghalt. A füvek És fák hajlékonyak és törékenyek, amíg élnek, De szárazak és zsugorodottak, ha halottak. Íly módon a kemény és az erős a halál bajtársa; A hajlékony és gyenge az élet szövetségese. Éppen ezért az a fegyver, mely erős, nem fog Győzelmet aratni; az igazán erős fa Kibírja a fejszét. Az erős és a nagy felveszi Az alsó helyzetet, a hajlékony és a gyenge a felsőt."
77
"Nem olyan a menny útja, mint egy íj felajzása? A magasat lenyomja, Az alacsonyt felemeli, A bőségesből elvesz, A hiányoshoz hozzátesz. A menny módszere az, hogy elvesz a bőségesből, Hogy pótolja azt, ami hiányos. Az ember módszere más. Elvesz azoktól, Akik ínségesek, hogy felajánlja azoknak, Akiknek máris több van az elégnél. És ki az, Aki el tudja venni magától, amiben bővelkedik, S felajánlja a birodalomnak? Csak ő ismeri az utat. Ezért a bölcs jót cselekszik velük, de nem várja A hálát, Végrehajtja feladatát, de nem kér az érdemből. Nem azért van-e ez, mert nem akarja, Hogy másoknál jobb embernek tartsák?"
78
"A világon nincs semmi, a víznél Ami megadóbb lenne és gyengébb. De semmi sem versenyezhet vele, Ha keményet és erőset kell megtámadni. Ez azért van így, mert semmi sem Foglalhatja el a helyét. Hogy a gyenge legyőzi az erőset, És a megadóbb legyőzi a keményet, Mindenki tudja a világon, mégsem képes senki Átültetni ezt a tudást a gyakorlatba. Ezért a bölcs azt mondja, Hogy aki az állam megaláztatását magára veszi, Olyan uralkodónak neveztetik, aki méltó arra, Hogy áldozatot ajánljon fel a föld És a köles istenségeinek; Aki pedig az állam bajait magára veszi, Királynak neveztetik, aki méltó Az egész birodalom feletti uralomra. Az őszinte szavak Paradox módon hangzanak."
79
"Ha két nagy ellenség békét köt egymással, Bizonyos, hogy marad némi ellenségesség Köztük, amely nem oszlik el. Hogyan lehetne ezt tökéletesnek tekinteni? Így hát a bölcs elveszi a hitelező rováspálcáját, De nem követel fizetséget a néptől. Az erényes ember gondjaiba veszi a rováspálcát, Az erény nélküli ember a követelést. Csak a menny útja nem mutatja jelét A részrehajlásnak. Az ég öröktől fogva a jó ember pártján van."
80
"Csökkentsd az állam méretét és népességét. Biztosítsd, hogy még ha az emberek rendelkeznek is Hadieszközökkel egy csapat vagy zászlóalj erejéig, Ne használhassák őket; és hogy vonakodjanak Távoli helyekre menni, mivel a halált nem veszik Könnyen. Bár vannak hajóik, szekereik, nem veszik hasznukat, S bár van páncéljuk és fegyverük, nincs alkalmuk arra, Hogy mutogassák. Tégy róla, hogy az emberek visszatérjenek A csomózott kötél használatához, Találjanak enyhülést táplálékukban, Szépséget ruházatukban, Legyenek elégedettek lakhelyükkel, És legyenek boldogok azzal, ahogy élnek. Bár az egymás mellett lévő államokból átlátni A másikba, és a csaholó kutyákat és kukorékoló Kakasokat áthallani az egyik államból a másikba, De azért az egyik állam népe öregedjék és Haljon meg úgy, hogy sose volt dolga a másikkal."
81
"Az igaz szavak nem szépek; a szép szavak Nem igazak. A jó szavak nem rábeszélőek; A rábeszélő szavak nem jók. Annak, aki tud, Nincs széles műveltsége; akinek széles A műveltsége, az nem tud. A bölcs nem halmoz fel. Mivel mindent, amije van, másoknak adományoz, Egyre többje van; Mivel mindent, amije volt, másoknak adott, Egyre gazdagabb. Az ég útja olyan, hogy jót tesz és nem okoz kárt; A bölcs útja nagylelkű és nem verseng senkivel."