Quotes in Hungarian
81 quotes available in this translation
1
"Az ÚT, ha mondja szó: nem az örök ÚT. A név, ha mondható: nem az örök név. Ha neve nincs: kezdete Égnek, Földnek; ha neve van: anyja a létezőknek. Aki vágytalan, látja a csodát; a vágy látja burkolatát. Egy a gyökér, csak más a szó. Együtt: mélység, titok. Kapu – homályba nyitó."
2
"Tudod a szépet – megvan a rút. Tudod a jót – megvan a rossz. Van és nincs egymást kibontja, nehéz és könnyű egymást alkotja, hosszú, rövid egymásnak latja. Magas és mély egymást mutatja, hang és zene egymást befonja, előbbi. későbbi egy mást adja. A bölcs: tett nélkül cselekszik, szavak nélkül tanít; a dolgok előlépnek, ő nem vonakodik. Meg nem tart, meg nem ragad, nem félt – s minden vele marad."
3
"Ne engedd kiválni a kiválóakat, s nem civódik a nép; ne gyűjts kincshalmokat, s nem rabol a nép; ne fitogtasd javaidat, s nem forrong a nép. A bölcs uralom: lelohasztja vágyaikat, megtölti hasukat; gyengíti akaratukat, erősíti csontjaikat. A nép maradjon tudatlan, vágytalan, s az okosok ne sürögjenek. A bölcs nem cselekszik, így uralma: rend."
4
"Az ÚT üres, de nem fogy soha. Mély, mindenek atyja. Az éleket tompítja, a csomót megoldja, a fényt fakítja, por, s lehull a porba. Titok, ó, s milyen való! Nem tudom, kinek szülötte, ős, az Ősnek őse."
5
"Az Ég és Föld érdes, nem emberi; a dolgok szalmakutyák neki. A bölcs érdes, nem emberi; az emberek szalmakutyák neki. Az Ég és Föld tere mint a fujtató: üres, de nem apad; mozog, nem lohad. A sok szó mire való? A mérték a jó."
6
"Örök a völgy öle: asszony, homály Kapuja: Ég s Föld gyökere. Jelenvaló, sosem-fogyó."
7
"Az Ég és Föld nem-múló. Nem magáért van, azért nem-múló. A bölcs: háttérben áll, s elöl jár; kívül marad, s belül áll. Magára nem gondol, s mindent megtalál."
8
"A legjobb: akár a víz. Szolgál s mélybe száll, mint az ÚT. Lakni a Föld jó, szeretni a szív jó, adni a jóság jó, szólni az igazság jó; kormányozni a rend jó, dolgozni a jártasság jó, tenni időben jó. Nem veszít, aki nem civakodó."
9
"A teli kicsordul, az él kicsorbul. Arany, drágakő, őrizni ki tudja? Rang, gőg vesztedet okozza. Végezd munkád, majd vonulj magadba: ez az Ég ÚTja."
10
"Életed-erőd összefonod: egy leszel. Leheleted gyöngére fogod: gyermek leszel. Mélységes tükröd megtisztítod: bölcs leszel. Néped jósággal kormányozod: nyugalmas leszel. Az Ég kapuit nyitod, zárod: asszony leszel. A mindent megérted, a mindent látod: nem-tudó leszel. Életre hívni és táplálni, életre hívni, nem birtokolni, tenni, nem megmarkolni, engedni, nem uralkodni: ez a mély ERÉNY."
11
"Harminc küllő a kerékagy körül, belül üresség: így jó a kerék. Agyagból az edény, belül üresség: így jó az edény. Ajtót, ablakot vágnak a falban, (ürességet): így jó a ház. A dolog használható, az üresség hasznot-adó."
12
"Az öt szín vakítja szemed, az öt hang tompítja füled, az öt íz megrontja ínyed, verseny, vadászat zaklatja szíved, a ritka kincs terheli életed. A bölcs a bensőre ad, nem a szemét legelteti. Nem azt: ezt teszi."
13
"Siker, kudarc: egyként rettegés; dicsőség, bukás: egyként csapás. Miért? A siker megaláz: elnyerni rettegés, elveszteni csapás. Veszít, aki nem gondol magával; nem veszít, aki nem gondol magával. Aki a birodalomra figyel, nem magára, arra kell bízni a birodalmat; aki a birodalomra ügyel, nem magára, arra kell hagyni a birodalmat."
14
"Nézem, nem látom, neve: simuló; hallgatom, nem hallom, neve: illanó; megfognám, nem tudom, neve: finom. E három nem: egy titok. Kívül nem világos, belül nem sötét, formátlan forma, testtelen kép. A nemlétbe lép. Nézem, hiába: arca nincsen, teste nincsen – árnyak árnya. Ős ÚT vezessen a jelenbe át; a kezdetet tudd, az ÚT fonalát."
15
"Az őskor mesterei finomak voltak, mélyre hatoltak; rejtőzők, megfoghatatlanok. Leírom őket úgy-ahogy: mint a téli folyón árkelűk, megfontoltak; mint a szomszédoktól rettegők, óvatosak; mint a vendég, illedelmesek; mint az olvadó jég, engedelmesek; mint a rönk, egyszerűek; mint a völgy, tágasak; mint az örvény, homályosak. Ha nyugszik az örvény: tisztul lassan; ha mozdul a nyugvó: éled lassan. Aki az ÚTon jár, megtelni nem kíván. A réginél megáll, nem vágyik új után."
16
"Az üresség mélyére érek, a nagy nyugalmat őrzöm. A dolgok előlépnek, s látom, amint visszatérnek. A dolog mind-mind virul, s a gyökérbe tér meg. Ez a nyugalom: elfogadni a sorsot. A sorsot elfogadni: maradandóság, a maradandót tudni: világosság. Aki nem tudja, vesztébe rohan; aki tudja, mindent átfogó. Aki mindent átfogó: igazságos, aki igazságos: uralkodó. Az uralkodó az Égé, az Ég az ÚTé. aki az ÚTon jár, örökkévaló. Teste a halálé, ő nem-haló."
17
"A nagy uralkodókról a nép alig tudta, hogy vannak. Utódaikat tisztelte, szerette, azokéit rettegte, majd megvetette. Ha nem bízik, nem bíznak benne. Ha szavai megfontoltak, munkája teljes, dolga sikeres. A nép egyre mondja: minden természetes."
18
"A nagy UTat odahagyják: megjelenik a jogosság, jóság. Megszületik a tudás: megjelenik a képmutatás. A rokonok közt viszály támad: megjelenik a gyermeki alázat. Bajban az ország: megjelennek a hű miniszterek."
19
"Hagyjátok az okosságot, s a nép jóléte százszoros lesz. Hagyjátok a jóságot, jogosságot, s visszatér a gyermeki szeretet. Hagyjátok a mesterkedést, s tolvaj, rabló nem fenyeget. E három csak külszín, nem elég. Legyen mérték mindenkinek a nyíltság, az egyszerűség – a vágy helyett, önzés helyett."
20
"Hagyd a tudást, s múlik a gond "Igen", és "úgy van": van-e különbség? Jó és rossz: van-e különbség? Amit mindenki fél, félni kell? – Ó, zűrzavar, örvény végtelen! Az emberek boldogok mint a Nagy Áldozaton, mint tavasz-ünnepen. Csak én vagyok, mint újszülött, jeltelen. Mindenki gazdag, én nincstelen. Ténfergő jöttment, helyem nem lelem. Tétova, zavart a szívem. Az emberek fénylenek, homályos én vagyok. Az emberek éberek, mihaszna én vagyok. Az emberek tevékenyek, tétlen én vagytok. Hánykódó hullám, kósza szél: én vagyok más csupán. De gyámolít tápláló Anyám."
21
"A nagy ERÉNY az ÚTon jár. Az ÚT: ködös homály. Homály és köd, benne: képek; köd és homály, benne: dolgok. Sötét, mély, benne: csírák. Csírája: igazság, benne: bizonyosság. Őskortól máig megvan neve, benne a forrás: mindennek kezdete. Mindennek kezdetét holnap látom? Önmagából."
22
"Részből lesz egész, teli üresből; új a régiből, sok a kevésből. A sok pedig összezavarodik. A bölcs az Egyet őrzi, s a sokaság mértéke lesz. Homályba vonul, ezért fénylik elő; nem hivalkodik, ezért hívják elő; nem dicsekszik, ezért dicsérik; nem áll az élre, ezért követik. Nem harcol, ezért le nem győzhetik. A régiek mondták: az egész részből lesz. Üres szó ez? A teljesség visszahajol a kezdethez."
23
"A természet kevésszavú. A forgószél nem tart egész reggel, a vihar nem tart egész nap. Honnan ered? Az Égből, a Földből. Ég és Föld nem alkot maradandót, az ember sem. Aki az ÚTon jár, az ÚTtal egy; aki az ERÉNYt bírja, az ERÉNNYEL egy. Aki az ÚTról letér, romlásba megy. Ha az ÚTtal egy, az ÚT vezeti; Ha az ERÉNNYEL egy, az ERÉNY átöleli. A tévelygés: romlásba viszi. Ha nem bízik, senki nem követi."
24
"Aki ágaskodik, nem áll szilárdan; aki nagyokat lép, nem jut messze. A fényeskedő nem jut a fénybe, a dicsekvő nem jut dicsőségre; a nagyravágyót nem veszik észre, a hivalkodót nem hívják élre. Az ÚThoz mérve: hiú fölösleg, méltó a megvetésre. Nem erre visz az ÚT ösvénye."
25
"Valami: gomolygó teljesség, előbb volt, mint Föld és Ég. Néma, nem változó, jelenvaló, nem-fogyó. Mindenek Anyjának mondható. Nevét nem tudom, ÚTnak mondom, így mondom: nagy. Nagy, messze érő, messze érő, távolba tűnő, távolba tűnő: visszatérő. Az ÚT nagy, az Ég nagy, a Föld nagy, a király is nagy. Négy nagy van a világon, egyik: a király. Az ember törvénye a Föld, a Föld törvénye az Ég, az Ég törvénye az ÚT, az ÚT törvénye: önmaga."
26
"A nehéz: a könnyű alapja, a nyugalom: a mozgás ura. A bölcs, ha naphosszat vándorol, terhét nem hagyja. Bármily csodás tájat lát, őrzi nyugalmát. Az uralkodó könnyelműségre ne adja magát. Ha könnyelmű: elveszti alapját, ha kapkod: elveszti uralmát."
27
"A jó vándor nyoma nem látható, a jó szónok szava tiszta szó, szárroló nélkül számol a jó számoló. Aki kapuját jól zárja, retesz nélkül zárja – mégsem nyitja senki; aki jó kötést köt, kötél nélkül köti – mégsem oldja senki. A bölcs: az emberek segítője, nem fordul el senkitől; a dolgok segítője, nem fordul el semmitől. Ez a mély világosság. A jó a rossznak mestere, a rossz a jónak eszköze. Aki nem tiszteli mesterét, nem becsüli eszközét, legyen bár tudós, tévúton tántorog. Ez a nagy titok."
28
"Aki a férfiasságot ismeri, nőiségét mégis őrzi, hegyi patak a világon. Hegyi patak a világom: nem hagyja el az örök ERÉNY, a gyermekségbe visszatér. Aki a fényességet ismeri, sötétségét mégis őrzi, példa a világon. Példa a világon: nem veti el az örök ERÉNY, a határtalanba visszatér. Aki a dicsőséget ismeri, rejtettségét mégis őrzi, völgy a világon. Völgy a világon: táplálja az örök ERÉNY, az egyszerűségbe visszatér. A rönköt felaprítják: szerszám lesz. A bölcs használja: vezető lesz. A nagy uralom keveset tesz."
29
"Aki a világot megragadná, jól tudom: célhoz nem ér. A világ áldozati edény, érinthetetlen. Aki megérinti: összetöri, aki megragadja: elveszíti. A létezők: elöl járnak vagy hátul haladnak, erősek vagy gyengék maradnak, meleget vagy hideget fújnak, emelkednek vagy lehullnak. A bölcs: kerüli a mértéktelent, kerüli a túlzást, kerüli a feleslegest."
30
"Aki az ÚTon járva szolgálja urát, nem erővel tart rendet. Tudja: az erő ellene fordulhat. Tüskebokor terem a hadsereg nyomán, éhínség jár a háború után. A jó vezér, ha győz: megáll, nem hódít mindenáron. Győz, nem dicsekszik; győz, nem büszkélkedik; győz, nem kevélykedik. Győz, ha nem tehet mást – győz, nem hatalmaskodik. A dolgok virulnak, s elhervadnak. Az erőszak: út az ÚT ellenében. Aki az ÚTtal szembeszáll, utoléri a halál."
31
"A legszebb fegyver is bajhozó: mindenki gyűlöli. Az ÚTon járó kerüli. A nemes lelkű otthon a bal oldalt tiszteli, hadban a jobb oldalt tiszteli. A fegyver bajhozó, nem a nemes lelkű eszköze; ha másként nem tehet, akkor él vele. Béke, nyugalom a legfőbb neki. Ha győz, nem örömmel. Aki örömmel győz, az emberölésnek örül. Aki az emberülésnek örül, célját nem éri el. Szerencsében a bal oldalt tisztelik, gyászban a jobb oldalt tisztelik: az alvezér bal oldalon, a fővezér jobb oldalon. Diadalmenet: gyászmenet. Én a megölteket gyászolom. A győzelem: könny, fájdalom."
32
"Az ÚT örök, névtelen; egyszerű, de ereje végtelen. Ha megőriznék fejedelmek, királyok. meghódolnának a világok. Ég, Föld összefonódna, édes harmat hullna, a nép magától békében volna. A rend-faragás: név, határ. Határ: tudni kell megállni, nyugtot találni Az ÚT, mint az óceán oda minden visszatalál."
33
"Aki másokat ismer, tudós, aki magát ismeri: bölcs. Aki másokat legyőz, hatalmas, aki magát legyőzi: erős. Aki elégedett: gazdag, aki előretör, kemény, aki megáll: szilárd. Aki maradandó: él – nem lát halált."
34
"A nagy ÚT árad – balra folyik, jobbra folyik. Minden belőle ered, s ő mindent gyámolít. Táplál, ruház, nem hatalmaskodik. Ápol, ad, s rejtve marad. Vágya nincs, ezért kicsiny; mindent befogad, ezért nagy. Éppígy a bölcs: nem tesz nagyot, úgy alkot nagyot."
35
"Ha a nagy Mintát megőrzik, a világ visszatér. Visszatér, bántódás nem éri: nyugalomban, békében él. Megpihen az idegen utazó: milyen csábító az ételillat, az ének! Ám nincs íze az ÚT ízének. Ránézünk: kicsiny, nem látható; hallgatjuk: halk, nem hallható – de használhatjuk: nem-fogyó."
36
"Hogy egybefogjuk: elengedni, hogy gyöngítsük: erősíteni. Hogy bevégezzük: elkezdeni, hogy megtaláljuk: elveszteni. Ez a rejtőző fény. A lágy legyőzi a keményet, a gyönge legyőzi az erőset. A hal ne hagyja el a víz mélyeit, a nép ne lássa az ország fegyvereit."
37
"Az örök ÚT nem tevékeny, elvéhez mindent tétlen. Ha megőrzik fejedelmek, királyok, minden él békességben. Nem kapkodnak, nem sürögnek, az egyszerűség megvédi őket. Az egyszerűség vágytalan, a vágytalanság nyugalmat ad. És rend van az Ég alatt. Második rész"
38
"A nagy ERÉNY nem tudja ERÉNYét, ezért ERÉNY. A kis ERÉNY keresi ERÉNYét, ezért nem ERÉNY. A nagy ERÉNY cél nélkül, tett nélkül cselekszik; a nagy jóság cél nélkül, tettel cselekszik. Az igazságosság célért, tettel cselekszik; a szertartásosság cselekszik, s ha nem viszonozzák, feltűri ujját, úgy kényszerít. Jól mondják: ha elvész az ÚT – itt az ERÉNY, ha elvész az ERÉNY – itt a jóság, ha elvész a jóság – itt az igazságosság, ha elvész az igazságosság: itt a szertartásosság. A szertartásosság: a hit, a tisztesség külszíne, a zűrzavar kezdete. Az előre-tudás az ÚT meddő virága, a tévelygés kezdete. Ezért a bölcs: a szilárdra ügyel, nem a ruhára; a magra, nem a virágra. Nem azt: ezt teszi."
39
"Egységben egy lett ősidőkben: az Ég, hogy tiszta legyen általa; a Föld, hogy szilárd legyen általa; a szellemek, hogy erejük legyen általa; a völgy, hogy virágzó legyen általa; a király, hogy uralkodjék általa. Tisztaság nélkül az Ég beszakadna; szilárdság nélkül a Föld megremegne; hatalom nélkül a szellem erőtlen lenne; virágzás nélkül a völgy kopár lenne; méltóság nélkül a trón megrendülne. Alázat az erős hatalma, alacsony a magas alapja. Az uralkodó neve: "méltatlan", "özvegy", "árva". Igen, hisz: alacsony a magas alapja. A nagy dicsőség nem dicső. Ne légy, mint jáde, ékes; légy szürke, mint a kő."
40
"Visszatérés az ÚT iránya, gyöngeség az ÚT ereje. Minden dolog a létből ered, a lét a nemlétből ered."
41
"Ha kiváló ember hall az ÚTtól követi; ha köznapi ember hall az ÚTról, hol követi, hol elhagyja; ha ostoba ember hall az ÚTról, nevet rajta. Ha az ostobák nem nevetnék, ÚTnak nem nevezhetnénk. Régóta mondják: a sima ÚT mintha göröngyös volna, az egyenes ÚT mintha visszafordulna, a világos ÚT mintha homályba hullna. – A magas ERÉNY mély völgynek látszik, a tisztaság fakónak látszik, a tág ERÉNY szűknek látszik, a szilárd ERÉNY gyöngének látszik, a természetes kopottnak látszik. – A hatalmas tér sarok nélkül való, a hatalmas hang alig hallható, a hatalmas edény lassan alakuló, a hatalmas kép halványodó. Az ÚT rejtőző, névtelen; ajándékozó, teljességet adó."
42
"Az ÚT szüli az egyet, az egy a kettőt, a kettő a hármat, a három a létezőket. A létezők hátán a jin, keblén a jang; a lélekerő adja összhangjukat. Az emberek mindennél jobban gyűlölik az árvaságot, szegénységet, elhagyatottságot. Mégis: a fejedelmek így nevezik magukat. Gyakran van így: aki veszít, nyer; aki nyer, veszít. Így mondták a régiek, én is így mondom: aki erőszakos, erőszakos halált hal. Tanításom erre alapozom."
43
"A lágy a világon legyőzi a keményet, az üresség átjárja a szilárdat. Ez a nem-cselekvés. A szótlan tanítást, a nem-cselekvés hatalmát kevesen értik."
44
"Hírnév vagy élet, melyik becsesebb? Élet vagy kincs, melyik fontosabb? Nyerni, veszteni, melyik kínosabb? Aki sokat halmoz, sokat veszít; aki sokat gyűjt, sokat elszalaszt. Ha az eleget tudja, nem éri szégyen, ha a határt tudja, nem fenyegeti veszély. A maradandóban él."
45
"A tökéletes hiányosnak látszik, de hasznossága nem-múló; a teljes üresnek látszik, de hasznossága nem-fogyó. Az egyenes mintha görbe lenne, az ügyes mintha ügyefogyott lenne, az ékesszóló mintha dadogó lenne. – A mozgás legyőzi a hideget, a nyugalom legyőzi a meleget. Tisztaság, nyugalom az Ég alatt rendet teremt."
46
"Ha a világ követi az urat, földet trágyáznak a versenylovak. Ha a világ elhagyja az UTat, mezon legelnek a harci lovak. Nincs nagyobb bűn, mint a vágynak engedni; nagyobb nyűg, mint határt nem ismerni; nagyobb hiba, mint szerzésre törekedni. Aki az eléggel megelégszik, elégedett tud lenni."
47
"Nem kell az ajtón kilépned, hogy az Ég ÚTját elérd; nem kell az ablakon kinézned, hogy a világot megértsd. Minél messzebb jutsz, annál kevesebbet tudsz. A bölcs: nem jár, mégis megtalál; nem néz, mégis megnevez; nem cselekszik, s teljessé tesz."
48
"Aki tanul, naponta gyarapszik; aki az ÚTon jár, naponta fogyatkozik. Apad, fogyatkozik – a nem-cselekvésbe ér. S nem-cselekvéssel elvégez mindent. A nem-cselekvés elnyeri a világot, a cselekvés nem nyeri el."
49
"A bölcsnek nincs örök szíve: a nép szíve az ő szíve. Jó a jókhoz, jó a hamisakhoz, mert az ERÉNY: jóság. Hisz a jóknak, hisz a hamisaknak, mert az ERÉNY: bizalom. A bölcs félénken él az Ég alatt, szívét együgyűvé teszi. Mindenkit gyermekévé fogad, s a világ őt követi."
50
"Kilépni az életbe: belépni a halálba. A testen tizenhárom hely az életé, tizenhárom a halálé. Tizenhárom hely halálra ad: miért? Az életvágy miatt. Mondják: akiben egy az életerő, orrszarvúval, tigrissel nem találkozik; fegyvert nem visel, úgy hadakozik. Orrszarvú szarva nem találja, tigris karma nem találja, fegyver éle nem találja. Miért? Nincs rajta halál-hely, hol a halál megtalálja."
51
"Az ÚT szül, az ERÉNY táplál. A dolgok alakot öltenek, erejük kiteljesül. A létezők az UTat tisztelik, az ERÉNYt becsülik. Ez így természetes, nem parancsra teszik. Az ÚT szül, az ERÉNY táplál. Ápol, segít, védelmez, óv, nevel, kiteljesít. Életre hívni és táplálni, életre hívni, nem birtokolni, tenni, nem megmarkolni, engedni, nem uralkodni: ez a mély ERÉNY"
52
"A világ kezdete: a világ Anyja. Aki az Anyát megtalálja, gyermekeit is megtalálta. Ha az Anyához visszatalál, nem győz felette a halál. Aki ajtaját becsukja, kapuját bezárja, békére lel. Aki ajtaját kinyitja, kapuját kitárja, életét herdálja el. Aki a kicsit látja, bölcs; aki lágyságát őrzi, erős. Aki a fényt látja, s belül megtalálja: nem jut halálra."
53
"Ha ÚTon járok, arra vigyázok, nehogy letérjek. A nagy ÚT egyenes, ám az emberek mellékösvényre térnek. Palotáik ragyognak, földjeik gazosak; csűrjeik üresek, ruháik ékesek. Kardot viselnek, ételben dúskálnak, kincset gyűjtenek. Erre mondják: rablók tivornyája, tolvajuk tanyája. Az ÚT nem erre vezet."
54
"A jó palántát ki nem gyomlálják; amit jól megfognak, el nem ragadjak – örökkön áldoznak fiak, unokák. Ha ápolja magában, ERÉNYe való ha ápolja családjában, ERÉNYe gazdagodó; ha ápolja falujában, ERÉNYe maradandó; ha ápolja az országban, ERÉNYe gyümölcs-hozó; ha ápolja a világban, ERÉNYe mindent átfogó Mi az én: magamban látom, mi a család: családomban látom, mi a falu: falumban látom, mi az ország: országomban látom, mi a világ: a világban látom Mi a világ, honnan látom? Önmagából."
55
"Aki a teljes ERÉNYt bírja: mint újszülött gyerek. Darázs nem csípi, kígyó nem marja, nem ragadja meg vadállat karma. Gyöngék a csontjai, lágyak az izmai, fogása mégis erős. Nem ismeri férfi-nő egyesülését, mégis föláll vesszeje, oly hatalmas magjának ereje. Egész nap kiálthat, nem lesz rekedt, oly hatalmas az összhang ereje. Az összhangot tudni: maradandóság, a maradandót tudni: világosság. Az erőt erőltetni: erőszak. A dolgok virulnak, s elhervadnak. Az erőszak: út az ÚT ellenében. Aki az ÚTtal szembeszáll, utoléri a halál."
56
"Aki tud, nem beszél, aki beszél, nem tud. Az ajtót becsukni, a kaput bezárni, az éleket tompítani, a csomót oldani, a fényt fakítani, porba hullani: ez a mély azonosulás. Bizalom nem érintheti, elutasítás nem érintheti; nyereség nem érintheti, veszteség nem érintheti; dicsőség nem érintheti, gyalázat nem érintheti. Minden hódol neki."
57
"A béke követi a rendet, a háború megtöri a rendet. A nem-cselekvés elvégez mindent. Honnan tudom? Innen: Ahol a szabályok gyarapodnak, szegény az ország; ahol fegyverek villognak, felfordul az ország; ahol mesterek ügyeskednek, sok a fölösleges holmi; ahol a törvények sokasodnak, a nép megy rabolni. Ezért mondja a bölcs: nem cselekszem – megváltozik a nép, nyugton vagyok – megjavul a nép, nem sürgölődöm – gazdagodik a nép, vágyam nincs – egyszerű a nép."
58
"Közönyös az uralom: boldog a nép, magabiztos az uralom: alattomos a nép. Balsors, szerencse egymásra lép. Ki tudja a határt? A görbe egyenes? Igaz a hamis? Az ember ösvénye tévelygésbe visz. A bölcs: hegyes, de nem károsít; éles, de nem sebesít; egyenes, de nem igazít; fénylő, de nem vakít."
59
"A kormányzásban, az Ég szolgálatában legfontosabb a tartalék. A tartalékul időben kell gyűjteni. Aki időben gyűjt, ERÉNYe gazdag. Ha ERÉNYe gazdag: legyőzhetetlen; ha legyőzhetetlen: nincs határa; ha nincs határa: a birodalom övé. Ha az Anya övé, uralma megmarad. Ez a mély gyökér, a biztos alap: ÚT, mely hosszú életet, örök-létet ad."
60
"Nagy ország vezetése: mint apró halak megsütése. Ha az uralom az ÚTon jár, nincs hatalmak a szellemeknek. Nincs hatalmuk – nem ártanak az embereknek. Éppígy a bölcs: nem árt az embereknek. Nem ártanak egymásnak; az ERÉNYben eggyé válnak."
61
"A nagy ország folyammeder: mindent befogad. Mint az asszony nyugalma: győz, mert alul marad. Ha a nagy ország a kicsi alá terül, egy lesz vele; ha a kis ország a nagy alá kerül, egy lesz vele. A nagy ország egyesít és táplál, a kis ország csatlakozik és szolgál. Mindkettő java teljesül, ha a nagy marad alul."
62
"Az ÚT mindenek őre, jók kincse, rosszak védelmezője. Hímes szavak viszonzásra lelnek, nemes tettek figyelmet érdemelnek. De én a rossz embert sem vetem meg. Mikor az Ég Fia trónra lép, három miniszter elébe lép: jáde jogart, díszszekeret adnak át. Követnék inkább az ÚT nyomát! Miért tisztelték a régiek az UTat? Mert elmondhatták: aki keresi, megleli, a bűn bocsánatát elnyeri. A világ ezért tiszteli."
63
"Aki tett nélkül cselekszik, sürgés nélkül munkálkodik: a fanyart ízesnek találja, a kicsinyben a nagyot látja, a gyűlöletet ERÉNYre váltja. Aki nehezet vállal, könnyűvel kezdje; aki nagyra készül, kicsinnyel kezdje. Ezért a bölcs: nem végez nagyot, úgy alkot nagyot. Aki könnyen ígér, nem hisznek neki; nehéz a dolga, ha a nehezet feledi. A bölcs: számol a nehézséggel, így elkerüli."
64
"A nyugvó könnyen megfogható, a jeltelen könnyen formálható, a gyönge könnyen szétbontható, az apró könnyen széthordható. Gondolj vele, amíg nem is létezik; tégy rendet, mielőtt zűrzavar keletkezik. A hatalmas fa kicsiny csírából nő magasra; a kilenc emeletes torony előbb csak egy kis földhalom; az utazásra, ha messze is jutunk, egyetlen lépéssel indulunk. Cselekvésnek kudarc a bére, ragaszkodásnak vesztés a vége. Ezért a bölcs: nem cselekszik, s nem vall kudarcot semmivel; nem ragad meg, s nem veszít semmit el. Az emberek már-már a célnál vannak, mégis kudarcot vallanak. Akkor is ügyelj, ha már közel a cél, s kudarc nem ér. Ezért a bölcs: vágyik vágytalanságra, nem kell neki a ritka, drága, tanul tudatlan lenni, az elhagyotthoz visszamenni. A dolguk önnön rendjét tartja szemmel – cselekedni nem mer."
65
"Akik hajdan az UTat követték. nem világosították fel a népet, hanem együgyűvé tették. Nehéz a nép kormányzása, ha sok a tudása. Aki tudással kormányoz, az ország megrablója; aki nem-tudással kormányoz, az ország boldogítója. Aki ezt tudja, a mértéket tudja. A mértéket tudni: mély ERÉNY. A mély ERÉNY a tágasság, a béke. Visszavisz az egyszerű-egészbe."
66
"A folyam, a tenger miért a völgyek fejedelme? A legmélyebb a medre, azért :a völgyek fejedelme. A bölcs: a nép fölött áll, mert alatta marad; vezet, mert mögötte halad. Nem nyomaszt uralma, nem riaszt hatalma – örömmel követik, meg nem elégelik. Győzhetetlen, mert nem küzd senki ellen."
67
"Mondják: hatalmas az én UTam, de haszontalan. Éppen, mert hatalmas, azért haszontalan. Ha hasznos volna, már elfogyott volna. Három kincsem: a szeretet, a mérték, s hogy eltel járni nem merek. Bátor lehet aki szeret, bőkezű, aki mértékletes, vezető, aki kíméletes. De ma: szeretet nélkül mernek, mérték nélkül nyernek, alázat nélkül vezetnek. A halálba mennek. A szeretet a harcban győzelmet arat; aki vele védi magát, megmarad. Akit az Ég meg akar menteni, szeretettel védelmezi."
68
"A jó hadvezér nem harcravágyó, a jó harcosban nem kél harag, a jó hódító nem száll csatába, a jó vezető alul marad. Erre mondják: nem-küzdő ERÉNY, erre mondják: irányító erő, erre mondják: legmagasabb – Éggel egyesülő."
69
"Így tartja a hadvezér: gazda lenni nem merek, inkább vendég legyek; hüvelyknyit haladni nem merek, ha ölnyit visszaléphetek. Erre mondják: haladni lépés nélkül, küzdeni kar nélkül, védeni harc nélkül, győzni had nélkül. Nagy hiba lebecsülni az ellenséget. Ha alábecsülöm ellenségem, elveszítem saját becsem. Amikor két had összecsap, a szelídé lesz a győzelem."
70
"Szavamat érteni könnyű, követni könnyű. Ám az Ég alatt nem érti senki, nem követi senki. Szavamnak őse van, tettemnek ura van: ezt nem értik, azért nem értenek. Kevesen értenek, ez adja értékemet. A bölcs darócruhája kincset rejteget."
71
"A nemtudás tudása a legnagyobb; a tudás nemtudása szenvedés. Aki a szenvedésről tudja: szenvedés, elkerüli a szenvedést. A bölcs elkerüli a szenvedést – a szenvedésről tudja: szenvedés, így elkerüli a szenvedést."
72
"Ha a nép nem féli a félelmetest, eljő a nagy félelmetes. Lakhelyét ne szűkítsd meg, életét ne bolygasd meg. Ha nem bolygatod, nem bolydul ellened. A bölcs: ismeri magát, de nem mutatja magát; becsüli magát, de nem dicséri magát. Nem azt: ezt teszi."
73
"Aki merni bátor: meghal, aki félni bátor: él. Az egyik hasznos, a másik káros. Amit gyűlöl az Ég, ki tudja, hogy miért? Az Ég ÚTja: győz, nem harcol; nem szól, de válaszol; nem kiált, de egybehív; lassú, de beteljesít. Az Ég hálója végtelen tág; szövése ritka, de nem jut rajta semmi át."
74
"Ha a nép nem fél a haláltól, miért halállal sújtani? Ha félne a haláltál, ki merné halállal sújtani? Halállal csak a Halál Ura sújthat. Aki helyette öl, az ács helyett ácsol. Aki az ács helyett ácsol, megvágja magát."
75
"A nép éhezik. Az urak sok adót szednek, azért éhezik. A népet nehéz féken tartani. Az urak sürgölődnek, azért nehéz féken tartani. A nép nem féli a halált. Az urak az életben dúskálnak, azért nem féli a halált. Aki nem félti életét, megőrzi életét."
76
"Mikor az ember megszületik: gyenge, lágy. Mikor meghal: kemény, erős. Mikor a fák, füvek sarjadnak: gyengék, hajlékonyak. Mikor elhalnak: kemények, szárazak. A kemény, erős: a halálé; a gyenge, lágy: az életé. Az erős fegyver csatát veszít, a kemény fa eltörik; az erős, hatalmas lenn marad, a gyenge, lágy: emelkedik."
77
"Az Ég ÚTja, mint az íjász: a magasat lenyomja, az alacsonyt fölemeli; a sokból elvesz, a keveset megnöveli. Az Ég ÚTja: a sokból elvenni, a keveset teljéssé tenni. Az emberek útja: a kevésből elvenni, a sokhoz hozzátenni. Ki az, aki feleslegét a világnak nyújtja? Aki az UTat követi. A bölcs: alkot, de nem birtokol; létrehoz, de nem ragaszkodik; mások fölé nem magasodik."
78
"Nincs lágyabb, engedékenyebb az Ég alatt, mint a víz. Mégis: a keményet, erőset legyőzi. Mert a nemlét segíti. A gyenge az erőset legyőzi, a lágy a keményet legyőzi: mindenki tudja, mégsem teszi. Így szól a bölcs: aki az ország szennyét magára veszi, az áldozat ura; aki az ország gondját magára veszi, a birodalom ura. Az igaz szavak fonákul hangzanak."
79
"Nagy a harag, nagy a béke – de nincs vége: nyoma marad. Jól van ez így? A bölcs: felrója a rovást, de nem követeli jogát. Aki az ERÉNYt bírja, a rovást felírja; aki az ERÉNYt elhagyja, a rovást behajtja. Az Ég ÚTja nem rokonait óvja: a jók pártfogója."
80
"Kicsi legyen az ország, kevés a nép. Ha volna is szerszám, ne használja. Féljen a haláltól, messzire ne járjon. Páncélban, fegyverrel ne hadakozzon; hajón, kocsin, ha volna is, ne utazzon. Csomóírást bogozzon. Legyen szép az élete, ízes az étele, tiszta a ruhája, békés a lakása. S ha két nép oly közel lakik, hogy egyik a másikra lát, s hallják túlról a kakaskukorékolást, kutyaugatást, úgy érjenek meg öregkort, halált, hogy nem jártak egymáshoz át."
81
"Nem ékes az egyenes szó; nem egyenes az ékes szó. Nem bizonygat, aki jó; nem jó, aki bizonygató. A tudós nem sokat-tudó; a sokat-tudó: nem tudó. A bölcs nem kincshalmozó. Ha másoknak segít, ő gyarapodik; ha másoknak ad, ő gazdagodik. Az Ég ÚTja: óvni, nem ártani; a bölcs ÚTja: tenni, nem hántani."