Hungarian (v11)

Tao te King

Quotes in Hungarian

81 quotes available in this translation

1

"A Végső Valóság*, amint szavakká formálják, elveszti örök érvényét; minden, amint névvel ellátják, elrejti örökkévaló fényét… A Megnevezhetetlen, az Ég és Föld Atyja,** a névvel illetett, minden létező Anyja. Ezért a Végső Valóság csodálatos titka, csak a vágytalanok számára lesz nyitva; azt pedig, kit vágya folyton hajtja, a véges forma szemlélése fogva tartja. A lényeg és jelenség eredetre egyek, különbséget köztük csak nevükben tesznek. A kettő együtt nevezhető csodálatosnak, s a csodától csodáig haladás kapuja a titkoknak."

2

"Mikor az ég alatt a szép szépségét felismerik, akkor a rút is jelentkezik; mikor a jó jóságát elismerik, a rossz akkor keletkezik.* Lét és nemlét egymásból születik, előbbi és későbbi egymást követik; nehéz és könnyű egymást igazítja, rövid és hosszú egymást alakítja; magas és mély egymásba merül, zene és énekszó összhangba kerül… Ezért bölcs az, ki nem-cselekvéssel** él. A tanítása bár szavak nélküli, mindenkit elér. Léte a hatások áramlatába simul, mert mindenhez ellenállás nélkül viszonyul. Alkotását birtokba nem veszi, teremtése ragaszkodóvá nem teszi, beteljesült műve nem éltetője, ezért el sem veszíthet belőle."

3

"Ha nem becsült a különállás,* a nép közt nem lesz marakodás. Ha nem értékmérő a birtoklás, a nép közt nem lesz többé rablás. Ha került eszköz a vágy felszítás, a nép közt nem lesz felfordulás. Ezért jó kormányzó és bölcs akkor maradsz, ha szíved üres és tele a hasad, gyenge benned az önös akarat, s erős a csontod, mely tartást ad. Törekedj, hogy a népnek csak annyi tudása legyen, ami nem emeli vágyát az egekig fel! Törekedj, hogy ki tudásra lehetőséget kaphat, annak ideje más tevékenységre nem maradhat!** Így megvalósítva a nem-cselekvést, a legteljesebb rend lesz irányító eszméd."

4

"A Végső Valóság:* üresség; ám benne élve, kimeríthetetlenség… Micsoda mélység! Valódi Ősatya, mely létrehozta a Mindenséget, tompít minden élességet, megszüntet minden homályt, mérsékel minden ragyogást, még a porszemet is egyesíti, mélyére mégsem hatolhat le senki. Nem tudom van-e szülője,** de mint képmás, az ősöknek is Ő az őse."

5

"Az ég és a föld nem ismer részrehajlást,* minden létezővel szenvtelenül bánik. A bölcs ember sem ismer részrehajlást, minden létezővel szenvtelenül bánik… Mi az ég és föld között található, úgy működik, mint a kovácsfújtató:** mozdulatlanul üresnek vélem, össze nem omolhat mégsem. Ám ha mozgása megjelent, növekvő kiáradást teremt. Bármennyi azonban a szó, mindig kimerül, hiába jó… Ám ha uralod szavad, megőrizheted önmagad!"

6

"A völgy halhatatlan szelleme* csodálatos asszony: Jin a neve. Gyökere földnek és égnek, kapuja a mindenségnek… Mindent betöltő örökkévalóság, kimeríthetetlen, éltető valóság."

7

"Az ég örök, a föld maradandó… egyik sem önmagának él, így létük sem mulandó. Épp így a bölcs: szerepe háttér, így kerül előre, megőrzi énjét, magával nem törődve. Mert, úgy igaz: ki egyéni érdektől mentesült, annak valódi útja beteljesült."

8

"A legmagasabb jó a vízhez hasonló. A víz jósága, harc nélküli hasznossága. Megelégszik a hellyel, mit mások kerülnek, ezért eleme a legfőbb bölcsességnek. A föld a legjobb élettér, érzelmekben legjobb a mély; ha a kapcsolatok emberségből fogannak, és a szavak bizalomból fakadnak, ha a kormányzás rendet teremt, és a képesség a szolgálatnak megfelelt, ha a vállalkozást úgy indítják, hogy a megfelelő időhöz igazítják, akkor ez nem vezet vetélkedéshez, és hibátlanul illeszkedik az Egészhez."

9

"Mielőtt a húrt túlfeszíted, jobb, ha elengeded. Ha szerszámod nagyon kiélezed, hamar élét veszted. Arannyal, drágakővel teli terem, nem őrizhető meg sosem. Ha gazdagságot, előkelőséget mutatsz, magadra szerencsétlenséget juttatsz. Amint művedet véghez vitted, vonulj nyomban háttérbe, mert ez az Ég törvénye!"

10

"Az Egységet megtartva meghasonlás sosem ébred, belső békéjét így őrizheti meg a lélek. Aki életlevegőjét gyengéden irányítja,* az önmagát újszülött gyermekké finomítja. Ki a lélek belső tükrét tökéletesen tisztán tartja, annak külső körülmény nem hagy foltot rajta. Ki a népet szeretettel és jól kormányozza, annak tettét okoskodás nem akadályozza. Ki az ég kapuinak nyílását és csukódását látva a befogadó asszony, Jin szerepét játssza, az a végső igazságok felismerését a megértéssel, míg megvalósítását, párosítja a nem-cselekvéssel.** Megszülni és táplálni, alkotni, de birtoklásra nem vágyni… Ha megvalósult a teremtés, és vele járt az elengedés, ha a vezetőben az uralkodás csekély, ez mind a legcsodálatosabb erény."

11

"Harminc küllő együtt egy kerék. Mi haszna, ha nincs közöttük térség? Agyagból formálódik korongon a cserép. Mi haszna, ha nincs belül üresség? A ház köré ajtó, ablak von keretet. Haszna még sincs, ha nem zár körbe teret. Éppígy: a lét biztosítja a hasznosságot, míg a nem-lét nyújtja a használhatóságot.*"

12

"Az öt szín folytonos nézése vakká tesz. Ki mindig öt hangban él süketté lesz. Az öt íz ismételt élvezése eltompít. A sok lovaglás, vadászat megbolondít. Ki vagyont, kincset nehezen összegyűjt, rosszul viseli, ha tőlük távol került. Ezért a bölcs megbecsüli a belső értéket, és elveti a szemnek tetsző külsőséget. Az fárasztja, ezt választja."

13

"Félelem a szégyen és dicsőség! A testet érő nagy csapás az előkelőség! Mivel a dicsőség megszerzésekor félnek, elvesztésekor szégyenükben élnek. Ezért félelem a dicsőség. És miért csapás az előkelőség? Mivel szerencsétlenség lesz osztályrészed, ha nem létezik számodra csak saját éned… De miféle szerencsétlenségben lehetne részed, ha mások énjének létezését magadnál eléred?* Ezért bízd az ég alattit arra, ki a legelőkelőbb: saját énje egy az ég alattival, semmi sincs előbb. Ezért hagyd az ég alattit arra, ki legjobban szeret: saját énje az ég alattival egy, kisebb nem lehet."

14

"Nézem, mégsem látom, mert az észlelhetetlen nem látható... Hallgatom mégsem hallom, mert a hallhatatlan oly illanó… Megragadnám, de nem tudom, mert a megfoghatatlan oly parány… Tovább nem elemezhető e három, összeolvadva, egységük talány. Felkelvén, nincs fénye, de lenyugodván sem fénytelenség. Visszatér a dolgok nem-létébe, a Megnevezhetetlen Végtelenség… A homályos és ködös mindenségbe vész, az alaktalan forma, s a test nélküli kép. Az elejét nem látod, ha vele szembe mész, s hiába követed elmosódott a vég… Aki megragadja a múlt fonalát, és azzal irányítja a jelenkori létet, aki felismeri a múlt korszak vonalát, az kezében tartja az Égi Bölcsességet."

15

"Hajdanában a bölcsek közül a legjobbak észrevétlenek és csodálatosak voltak. Áthatották őket titokzatos, misztikus erők, és senki által sem voltak kiismerhetők. Óvatosak voltak, mint ki folyamon kel át télen, aggodalmasak, mint ki szomszédjaitól tart, bár vétlen; méltóságteljesek, mint ki vendégségben jár, engedékenyek, mint a jég, ha olvadni kezd már; egyszerűek, mint a megmunkálatlan farönk, mindent-befogadók, akár a rejtőzködő völgy. Átláthatatlanok voltak, akár a víz, mikor zavarog; róluk bennem is néhány erőltetett kép kavarog… Ki képes zavarossá lenni a tisztaságtól, majd lecsendesítvén a zavarosságot, kristálytisztává válni a ragyogástól? Ki képes nyugalomban lenni a tartósságtól, majd mozgásba hozván a nyugalmasságot, lassan életre kelteni a tartósságot? Akik megőrizték az ég bölcsességét, és legyőzték vágyaik vég-nélküliségét… S mivel életüket nem a telhetetlenség irányítja, elmúlni, megújulás nélkül, ez titkuk nyitja."

16

"Amikor az elme teljes ürességét elérem, rendíthetetlen nyugalommal szemlélem, ahogyan a dolgok maguktól növekednek, és ahogyan önmagukba visszatérnek. Íme, minden dolog virágba borul, majd minden visszatér, ahonnan elindul… Aki visszatért az eredethez, nyugalomban marad, ki nyugalomban van, elfogadja, amit a sors akart, ki meghódolt a sors előtt, állandóságban él, ki ismeri az állandóságot, megvilágosodott személy. Aki az állandóságot nem érti, vak szegény, olyan, kit útján szerencsétlenség kísér… Az állandóságot ismerő mindent befogad, így igazságossá válik, s osztályrésze királyi rang. A királyi tisztség, megfelelés az égnek, az ég megfelelés az örök törvénynek. Az örök törvény meg nem semmisíthető, alkotását megújítja, de ő maga örökké létező."

17

"A legfelsőbbekről az alattvalók mit sem tudnak… A közvetlenül fölöttük állók után futnak; magasztalják őket, majd félni kezdenek tőlük, végül megvetés lesz osztályrészük… Mivel a nép a bizalom hiányt, bizalmatlansággal viszonozza a felsőbbek iránt. Ám ki meggondoltan halad, minden szavával megbecsülést arat. Vállalkozásait beteljesítheti, s a nép elismeréssel illeti. Ezáltal lesz sikeres. Így szól a nép: ez természetes!"

18

"Mikor az örök törvényt pusztulni hagyták,* emberséggel és igazságossággal pótolták. Mikor a bölcselkedés kezdetét vette, a képmutatás megjelent mellette. Mikor a család békétlenségtől szenvedett, megjelent a gyermeki kegyelet és a szülői szeretet. Mikor az uralkodók családja a taotól elfordult, megjelentek a „hűséges alattvalók”, s a rend felborult."

19

"Ha elvetnétek a „bölcsességet” és a „tudóskodást”, a nép százszorosan látná hasznát.* Ha elvetnétek az igazságosságot és az emberséget, szüleiteket tisztelnétek, és gyermekeiteket szeretnétek. Ha elvetnétek az ügyeskedést és a haszonlesést, a tolvajnak, rablónak nem lenne tét. E három dolog nem elég a műveltséghez, ezért térjetek vissza az egyszerűséghez. Vegyétek példának a megmunkálatlan fát… Csökkentse mindenki önzését és vágyát!"

20

"Ha nem volna tanulás, nem volna bánat sem.* „Igen” és „jól van” egyre megy, vagy mégsem? Jó és rossz között a különbség óriás! Bizony tartani kell attól, amitől tart más! Ó mily zűrzavar! Nincs középpont… A sokaság úgy ragyog, mint ki ül Nagy Áldozati napot, vagy készülne vigalomra, felmenve a Tavasz toronyba… Csak én vagyok mozdulatlan, jósjelet sem látnak rajtam. Mint újszülött, de mosolytalan, sok bolyongástól megfáradtan, mint kinek nincs hova megtérnie. Az én szívem a bolond emberek szíve! Az emberek őriznek sok felesleget, míg „én” elvesztettem mindenemet. Ó mily zűrzavar! Magam vagyok a homály, míg a közönséges ember, ragyogásban áll. A többi ember egyre fürkész és kutat, csak én vagyok, ki egykedvűséget mutat… Hánykolódom, mint a tenger, mint ki nyugalmat sosem nyer. Minden ember talál foglalkozást, csak én vagyok ostoba és semmirevaló… Mert én az Ősanyából táplálkozást vallom, ami mindennél előbbre való."

21

"A Végső Valóság* homály és felfoghatatlanság… Része a Hatalmas Erény, formája az Örök Törvény. A formák fölött a Végső Valóság áll, ami homály és megfoghatatlanság, mégsem üresség, hanem Fény.** Benne képek sokasága vár. A Végső Valóság sötétség és átláthatatlanság… Ám jelen vannak benne a dolgok, és nagyon igaz csírákat hordoz. Régmúlt időktől mostanáig benne lakozik a Végső Igazság. Nevét megőrizték korok, minden kezdet jelölése máig. Őt honnan ismerem én, ki túl van minden dolgok eredetén? Éppen általa.*3*"

22

"A nem-teljes kiteljesedik, a görbe kiegyenesedik. Az üres megtelik, az elöregedett újjászületik. A kevés sokat hoz, a sok aztán zavarokat okoz. Ezért a bölcs megőrzi az Egységet, megtestesíti az ég alatti példaképet. Nem mutogatja magát, ezért fényes, nem bizonygatja kiválóságát, ezért ékes. Nem dicsekszik, hogy érdemeket szerzett, nem követel tiszteletet, ezért vezetésre termett. Az ég alattiban nem küzd senkivel, ezért nem képes vele megküzdeni senki sem. Üres szó-e a régiek szerint: a „nem-teljes teljéssé válik megint?” Ami igazán teljes, visszatér az eredethez."

23

"A kevés beszéd az, ami természetesen hat. Mivel az eső sem zuhog egész nap, és nem dühöng egész éjjel a szél sem… Az ég és föld dolga ez, örökké nem tart mégsem. Az ember dolga éppígy véges, ezért kell igazodnia az Örök Törvényhez. Aki a törvény szerint él, azonosul a Törvénnyel, aki az erényt birtokolja, azonosul az Erénnyel. Akinek útja az erénytelenség, sorsa végül az elveszettség.* Aki azonosult a Törvénnyel, már megszerezte,** aki azonosult az Erénnyel, már birtokba vette. Aki azonosult az elveszettséggel, veszteségét pótolhatja majd nyereséggel. Ha valaki bizalmat nem mutat, bizalmatlanság tör felé utat.*3*"

24

"Aki lábujjhegyre áll, nem ér szilárd talajt, aki túl nagyot lép előre, nem halad. Aki magát mutogatja, nem fénylik, aki kiválóságát bizonygatja, lenézik. Aki előre dicsekszik, érdemet nem szerez, aki tiszteletet követel, elismert sose lesz. A haszontalan cselekedet fölösleges, és minden létező számára gyűlöletes. Aki az Ég Törvényét követi, mindezeket elveti."

25

"Van egy dolog, ami a káoszban önmagát megőrzi, létrejötte az ég és föld születését megelőzi. Hangtalan, üres, szilárdan áll egymagában, mindenütt jelenlevő változatlanságban. Semmitől sem fél, nem fenyegeti veszély… Őt az ég alatti anyjának tartják. Valódi neve rejtett, kisebbik nevén szólítják.* Ezért nevezem taonak. Ám bármely neve erőltetett. Ha azt mondom „nagy”, abból „tovahaladó” lett. Ő a „messzeségbe tűnő”, de ő a „visszatérő”. „Határainkon belül” négy nagyság létezik. A tao nagy, és minden belőle keletkezik.** Nagy az ég, a föld, s nagy a király, ki e négy nagyság között megtisztelő helyen áll. Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, ami a tao számára törvényt szab, az a határaink fölötti nagyságból fakad.*3*"

26

"A nehéz a könnyű alapja, ahogy a kocsit a nehezéke tartja, amit a bölcs megőriz az útra. A nyugalom a mozgás ura, ami a bölcset, míg utazik, felülemeli vágyán, legyen bármily ragyogó a látvány. Megengedhetné-e a hadiszekerek ura akkor, hogy az ég alatti alap nélkül maradjon?* Ki könnyelmű, nem lesz alapja, ki folyton mozog, nem lesz nyugalma; így elveszítve önuralmát, mire alapozná uralkodását?**"

27

"Aki jól tud haladni, nem követi kerék nyomát; aki jól tud beszélni, nem növeli a gyengék sorát; aki jól tud számolni, nem igényel segítséget; aki zárni tud, annak a zárás nem okoz nehézséget; amit jól megkötöttek, azt megoldani nem lehetséges, mert ehhez sem retesz, sem kötél nem szükséges. Ezért kell a bölcsnek mindig késznek lenni, az emberek megsegítésére, s nem elvetésére tenni. Kik a lények megsegítését, s nem elvetését teszik, azokat igazán mély bölcseknek nevezik. Így a tökéletes ember a tökéletlenek mestere marad, míg a tökéletlen, a tökéletesek számára nyersanyag. Aki nem becsüli a mesterét, akit elfogadott, vagy aki tanítványának szeretetet nem adott, bármekkora a tudása, csak tévelygésben él. Ez a legnagyobb titok, s ez mindennel felér."

28

"Aki tudja, mi a férfiasság, de nőiességét megőrzi, ő az ég alatti számára hegyi patak. Őt nem hagyják el az örökkévalóság erői, visszatér csecsemő állapotba, s ott marad. Aki ismeri a fényt, de a sötétséget befogadja, az ég alatti számára példakép. Önmagát a határtalanságnak visszaadja, örökké tartó ereje sosem téveszt célt. Aki ismeri a dicsőséget, mégsem kerüli a szégyent, az ég alatti számára maga lesz a Völgy. Ki Völggyé vált, annak ereje önmagához képest elégséges, állapota faragatlan fatörzs. Ahogy a fatörzs darabjaiból szerszám készül, úgy használja bölcs erejét a vezetésre. Ezáltal a hivatalnokok irányítója lesz végül, és kormányzása így épül az erőszakmentességre."

29

"Aki meg akarja hódítani, ami az ég alatt fekszik, - én látom - céljáért hiába törekszik. Az ég alatti egy szent edény, megkárosítja, ki hozzáér, ki megragadja, elveszíti máris, mert egyik dolog után megy a másik. A meleget adót, hideget fújó váltja, az erősödő, a gyengülőnek párja, gyarapodást, idővel pusztulás követ… Ez mind nem zavarja meg a bölcset. Ő elveti a túlzásokat és a szélsőséget, elutasítja magától a mértéktelenséget."

30

"Aki az Örök Törvényt követve szolgálja az urat,* nem igáz le hadsereggel senkit az ég alatt, mert ezzel a tettével győzelmet nem arat. A hadsereg után tüskét és bozótot terem a föld, a háborúk nyomán a népre ínséges esztendő köszönt. Célhoz érve megállapodik a jó harcos, nem folyamodik fölösleges erőszakhoz. Önmagát nem emeli fel dicsekvéssel, nem erősíti magát kevélykedéssel. Feladata egy a célba éréssel. Minden dolog növekszik, majd ereje teljét elérve, elöregszik. Aki ennek ellenáll, az Örök Törvénnyel szembeszáll. Sorsa így lesz korai halál."

31

"A remek fegyverek minden létező számára gyűlöletesek! Ezek a szerencsétlenség eszközei; nem él velük, ki az Örök Törvényt követi. Aki nemes, békeidőben a baloldalon áll, ám háborúban helyet jobboldalon talál. Nemes ember, amíg megteheti, a fegyver alkalmazását elveti. Neki nyugalma megőrzése a fegyvere, s nem a fegyver nyugalma megtartásának eszköze. Kivívott győzelmére nem tart szép ünnepet, mintha örvendezne, hogy gyilkolt embereket. Ha ekképpen tenne, az ég alatt önbecsülésre sohasem lelne. Ha szerencse ér, a baloldalt becsüld, ha szerencsétlenség, a jobboldalt mégse kerüld. Ha a szárnyakat vezérlő a baloldalra tart, és a fővezér képviseli a jobboldalt, akkor a legyilkolt emberek sokasága, gyászra szólít, s keserves siratásra, így a háborús győzelem temetési szertartást terem."

32

"Ki mint faragatlan fa, oly természetes, az ég alatt szolgája senkinek nem lehet. Ha a vezetők az Örök Törvényt megtartják, a hódolatot minden létezőtől megkapják. Ekkor az ég a földdel harmóniát ad, összecsengésükből édes harmat fakad, és a nép magától nyugalomban marad. Az égi Törvény örök és névvel nem illetik. Mikor a faragatlan fát mesterségessé teszik, a nevekkel együtt, a határt is kijelölik.* Ám aki tudja, hol kell megállnia, sikerül magát a veszélyektől megóvnia. Az ég alatt a tao létezése olyan, mint hegyekből a mélybe lezúduló folyam, mely a völgyeken át a tengerekbe rohan.**"

33

"Az okos mindenkit ismer; a bölcs magában merül el. Erős, ki harcban legyőz mást; hatalmas, ki lebírja önmagát. Gazdag, ki mértéket tart; míg annak, ki erőszakra hajt, csak becsvágya a birtoka. Sokáig él, ki helyét nem hagyja el soha. Ki meghalt, de emléke él, neve a hallhatatlanságig felér."

34

"A hatalmas tao szétárad… Bármerre nézel megtaláltad. Minden létező általa születik, és Ő sohasem tagad meg senkit. Érdeme, hogy mindent megalkotott, hírneve, hogy semmit sem birtokolt. Minden létezőt táplál és betakar, de ura lenni senkinek sem akar. Mivel semmit sem kíván, így szerény, de minden létező hozzá visszatér. Senki sem tudja, hogy Ő a mindenség Ura. Hatalmas a neve, s az érdeme, hogy önmagát hatalmasnak nem vallja, és ezen nyugszik valódi hatalma."

35

"Aki szilárdan a Nagy Formához* idomul, az ég alatt mindenhez szabadon viszonyul. Senkit sem bántva békességben él, számára a nyugalom a legnagyobb erény. Körötte muzsikaszó és lakoma illata száll, ami csábítja az idegent, ki pihenésre vár. Ám ha a Törvényt** megfogalmazod szóban, ízét veszti; így lesz teljesen sótlan. Ha nézik, nincs, amit lássanak, ha hallják, nincs, mit hallgassanak. De aki használatában elmerül folyvást, tudja, hogy kimeríthetetlen ősforrás."

36

"Amit zsugorítani akarnak, annál jobban terjed. Amit gyengíteni akarnak, annál jobban gerjed. Amit pusztítani akarnak, virágba borul, mikor lopni akarnak, adásba fordul… Erre azt mondják, nem értik az okát.* A lágy legyőzi a keményet, a gyenge legyűri az erőset… Amint a halnak nem ajánlatos a víz mélyét elhagynia, a fejedelemnek sem tanácsos éles fegyvereit mutogatnia."

37

"A tao nem cselekvő, mégsem kötik korlátok a cselekvésben. Megváltozna tízezer létező, ha a vezető a taot követné a létezésben. Ám ha e változás eredményeképpen a nép még mindig elmerülne a tevékenységében, meg kellene fékeznem őket a Névtelennel, az egyszerűségében végtelennel. A Névtelen egyszerűsége abban áll, hogy Ő teljesen vágytalan. Így a rend magától helyreáll, és a nyugalom az ég alatt maradéktalan.*"

38

"Kik a magas Erényt birtokolják, erényüket nem mutogatják. Kik az alacsony erényt mutogatják, a magas Erényt nem birtokolják.* A magas Erény nem-cselekvő és a nem-létből fakad, az alacsony erény tevékeny, és a létezéshez tapad. A magas emberség tevékeny, és a nem-létből merít, a magas igazságosság tevékeny, amit a létezés hevít. A magas szertartásosság tevékeny, s ha válasz rá nem érkezik, a létbe temetkezve kevélyen küzdésbe feledkezik. Ezért ahol a taot nem követik, ott az erény megszületik. Ha az erényességet elveszítik, emberséggel helyettesítik. Ha az emberség kihal, az igazságosságé a diadal. Hol legyőzetik az igazságosság, helyébe lép a szertartásosság. Így, ahol a hűség és a bizalom hiányzik, ott a szertartásosság üres burka látszik.** Ez a rend felborulásának kezdete. Az „előre tudás” pedig a tao virágának jele, ami az ostobaság eredete. Ezért, aki felnőtt, szilárd alapon áll, nem csúszik el a burok vékony héján. A gyümölcsöt várja, nem a virágot nézi, így minden dolog lényegét megérzi."

39

"Már az ősidőkben az Egységet elérték, a Völgy, a Szellem, a Föld és az Ég. Az Ég az Egység révén tiszta lett, mert benne minden az Egység által született. A Föld az Egység révén lett rendületlen, s az Egység által ébredt öntudatra a Szellem. A Völgy az Egység révén megtelt élettel. A vezetők az Egység vezérelte tettel irányították, mi az ég alatt létező, s mindez az Egységnek köszönhető. Ha az Ég nem lett volna tiszta, bealkonyul, ha a Föld nem lett volna rendületlen, meghasonul, ha a Szellem nem jut öntudatra, elborul, ha a Völgy nem telik meg élettel, elsivárul… Ha a létezés nem az Egységből eredne, az élet az ősforrás híján megsemmisülne, ha a vezető nem az Egység által vezetne, megbecsülés helyett, hatalma megrendülne. Ezért lesz a „magasnak” „alacsony” az alapja, az „előkelő” a „jelentéktelenek” apja.* Úgy helyes, ha a vezetők magukat árvának tekintik, ha a „jelentéktelenek” nem őket követik. Ahogy a kocsi nem azonos részeinek összességével, az Egység részeinek halmaza sem azonos az Egységgel. A drágakő csillogása, káprázat, egyszerű kőnek lenni szolgálat…"

40

"Az ellentétek eredete a tao mozgása, az engedékenység a tao tulajdonsága. Minden, mi az ég alatt létezik, a létből, s a lét által keletkezik. De maga az eredendő létezés, a nem-létből való keletkezés.*"

41

"Aki kiváló, a taoról hallván, teljes odaadással belső megvalósításra törekszik. Aki átlagos, a taoról hallván, küzdelmeibe merülve, külső tettekkel igyekszik. A semmirekellő, a taoról hallván, jót nevet, majd saját ostobaságával cselekszik… Ha nem így tenne, a tao nem a Világosság útja lenne. Ezért mondják: a világosság, sötétség; a magasztosság, közönségesség; a sima út, göröngyöktől boltos, a legfehérebb szennycsíkoktól foltos; az erényességet fogyatékosság kicsinyíti, s mi az erényt erősíti, másfelől gyengíti; ami természetes a színességben, megfakul a szürkeségben… A legnagyobb négyszög nem szögletes, a legnagyobb edény sokára lesz tökéletes. A hatalmas zene, az üresség csendje, a hatalmas kép, a formátlanság rendje. A tao a névtelenség homályába vész, ám általa érhető el a végső beteljesedés."

42

"A Végső Valóság,* ha megnyilvánul, neve Egységet jelent, az Egység Kettősséggé tágul, majd Hármasságot teremt. A Hármasság szüli az összes létezőt, akik önmagukon hordják a jin és jang erőt. hátukon a jin, keblükön a jang, közöttük az életlevegővel jön létre összhang. Az emberek a legjobban az ellátatlanságtól** félnek, mert ekkor a legteljesebb önmegtagadásban élnek. Mégis a valódi vezető elhagyatott árva, gondja másokra van és nem önmagára. Gyakran a dolgok az által növekednek, hogy azokat kisebbíteni igyekeznek. Máskor a dolgok kisebbnek mutatkoznak, ha róluk felnagyítva nyilatkoznak… Amit mestereim nekem tanítottak, azt tanítom én is a tanítványoknak. Ha találok erőszakos embert, aki természetes halált lelt, elfogadom, mint mestert!*3*"

43

"Tekintsd a legkeményebb sziklát az ég alatt, a leglágyabb víz mégis legyőzi azt… A nem-lét valójában üresség, ahol megnyilvánulatlan a teljesség. Itt az őscsend honol mozdulatlan, és benne minden öntudatlan.* Ami a nem-létbe behatol és mozgást teremt, kiárad, mint megnyilvánult, ami létet jelent, és betölt minden köztesnek nem nevezhető teret.** A nem-cselekvés az egyetlen hasznos módja annak, hogy ne álljunk ellen a kiáradásnak. Így valósulhat meg a szó nélküli tanítás, ami kevesek számára elérhető önmegvalósítás."

44

"Hírnév vagy élet, melyik áll közelebb? Élet vagy javak, melyik a kedvesebb? Szerzés vagy vesztés az ártó tapasztalás? A nagy zsugoriság, hatalmas pazarlás, a nagy felhalmozás, még nagyobb veszteség. Nem kerül szégyenbe, ki tudja mi az elég, nem kerül veszélybe, ki ismeri a határt… Így örök biztonságban nem féli a halált.*"

45

"A legnagyobb tökéletesség, faragatlan - ez a látszat -, ám hasznossága kiapadhatatlan. A legnagyobb teljesség, üresség - ez káprázat -, ám benne élve kimeríthetetlenség. Ami nagyon egyenes, görbének nézik, aki nagyon ügyes, ügyetlennek vélik, a nagy vitatkozót, a dadogóhoz mérik… Ahogy a mozgás a hideget elűzi, a higgadtság a hevességet lehűti, úgy a tiszta nyugalom marad, a rendező elv az ég alatt."

46

"Mikor az ég alatt az Örök Törvény hat, munkába állítják a versenylovakat. Mikor az Örök Törvényre nem figyelnek, mindenütt hadilovakat tenyésztenek. Nincs nagyobb bűn, mint a nagyravágyás, legnagyobb veszély, a nyereség-sóvárgás. Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint az öntudatlan elégedetlenség. Ezért akinek elég, ami szükséges, sohasem ismer, majd szükséget."

47

"A bölcs sosem hagyja el a várost, ismeri mégis a világot. Ablakán át sem pillant az égre, mégis tudja, mi az Ég Törvénye. Ám, kit messzire csábít a kaland, nem a felismerés felé halad… A bölcs nem jár-kel, mégis a helyére lel, nem nézelődik, hanem a lényegre figyel, nem cselekszik, beteljesült életével nevel."

48

"Aki tanulással tölti kedvét, napról napra gyarapodik. Aki a taot követve végzi tettét, napról napra fogyatkozik. Vágyaiból folyton elvesz, dolga végül nem-cselekvés lesz. Aki a nem-cselekvésben áll, annak nem létezik akadály.* Aki az ég alattiban dolgoztat, az mindenért küzdelmet folytat; pedig az ég alatti elnyerése szolgálat.**"

49

"A bölcs nem törődik a saját szívével, a többi ember szívével lát és érzékel.* Én a jókkal, s a gonoszokkal is jól bánok, ezáltal nyerem el a valódi jóságot. Egyaránt hiszek a megbízhatónak, s a hazugnak, bizalmat adni nekem, ezáltal tudnak. A bölcs az ég alattiban óvatosnak látszik, az ég alattiért együgyűséget játszik.** Míg mindenki feszülten figyel az érzékeivel, ő csecsemőként reagál az ösztöneivel."

50

"Amint belépünk az életbe, megindul a haláltusa.* Mivel a testnek van tizenhárom kapuja,** ezeken keresztül áramlik az energia. Amit ha felveszünk, az életet hívjuk magunkhoz, ha leadunk, az közelebb visz halálunkhoz. Aki a test kapuit helytelenül használja, tizenhárom sebezhető pontját megtalálja. Aki túlságosan ragaszkodik az ég alattihoz, nem találja a kulcsot a test kapuihoz. Aki életét bölcsen irányítja, feltárul számára a kapuk titka. Békeidőben vadállat nem marja, háborúban fegyver nélkül szállhat harcba, mert sem állat, sem ember, sem szarvak, sem fegyver, rajta sebezhető pontot nem lel."

51

"A Tao létrehoz, az Erény pedig fenntart.* Együtt megalkotják és kiteljesítik a Formátlant. Ez az a két titokzatos, egymást kiegészítő erő, melyet tisztel és nagyra becsül minden létező. A Tao életre hív, de birtokba nem vesz, az Erény táplál, nevel, tökéletessé tesz, ápol, védelmez, nem parancsol még sem, mert mindkettő egy az örök természetességgel."

52

"Az Ősanya az ég alatti kezdete. minden létező az ő gyermeke. Ki ezt tudja, az anyához visszatér, s élete végéig nem fenyegeti veszély. Aki bezárja teste kapuit, ha vágyat észlel, sosem fárad el, mert beéri kevéssel. De ha elmerül a tevékenységben, és teste kapuit kitárja egészen élete végéig a vágyak kísértik, nem menekül tőlük, utolérik. Aki észreveszi a parányt, a világosságot eléri; birtokolja az erőt, ki a gyengét megvédi. Aki számára a külső ragyogás eszköz az éjben, az megőrzi magát minden veszélyben. Akinek nincs fontosabb, mint a belső világosság, annak életébe beépül az örökkévalóság."

53

"Ha csak szemernyi a tudásom, de a hatalmas tao útját járom, félelmem csak attól lehet, hogy az útról letévedek. A tao útja sima és egyenes, mégis mindenki ösvényt keres…* Ha az udvart betölti a „rend” és a pompa, a szántóföldet elönti a gaz és a dudva… A nép magtárai üresen állnak, a vezetők ékes kelmékben járnak… Éles kardjaik villognak a fényben, ételben, italban dúskálnak kevélyen… Vagyonukkal hivalkodnak, rablás útján gyarapodnak… Így jutnak az élre… Ez nem az Ég Törvénye!"

54

"Kinek az Erény a szilárd alapja, azt vágya magával nem ragadja… Akit átölelt a Törvény, nem hat reá az örvény… Az utódok áldozatai megmutatják, ha az ősatyák törvényét betartják.* Aki önmagában tökéletesíti a taot, annak az Erény az igazságot adja. Aki családjában tökéletesíti a taot, az Erényből a bőséget fogadja. Aki falujában tökéletesíti a taot, az Erény által kimagaslik, Aki az országban tökéletesíti a taot az Erény útján meggazdagszik. Aki az ég alattiban a taot hirdeti, az egyetemes Erényt elérheti. Így magunkban felismerjük önmagunkat, a családban felismerjük családunkat, a faluban felismerjük falunkat, az országban felismerjük országunkat, az ég alattiban felismerjük a világot… Hogy honnan ismerem én a valóságot? Megtaláltam önmagamban a világot!**"

55

"Aki birtokolja az Erény teljességét, annak élete újszülött gyermeki lét. Nem ismeri meg kígyó, rovar mérgét, ragadozó nem támadja, s nem tépi szét. Csontjai, izmai finomak és lágyak, mégis szilárd a tartása, amint jelleme, Elméjét nem kötik le a nemek közti vágyak, mégis teremteni képes a szelleme. Ez az életerő legmagasabb foka. Kiáltozhat folyton, nem fárad el soha… Ez a harmónia legmagasabb foka. A harmónia ismerete, az örök létezés, az örökkévalóság tudása, a végső felismerés.* Csordultig betelni az élettel, baljós előjel… Ha a szív hajszolja az életerőt, Merevségek akadályozzák a létezőt. Az erő teljében járón az öregedés a jel, ha élete során a taora nem figyel. Aki nem a tao szerint vezetni az életet: az korai halállal beteljesíti a végzetet."

56

"Aki tud, az ura a szónak. aki nem tud, beszél valótlant.* Bezárni a test kapuit, a vágyak hordozóit, megoldani a lélek elrejtett csomóit, tompítani a belső élességet, mérsékelni a külső fényességet… Így elvégezve a lelki öntisztítást, ez jelenti a titkot, az önmegvalósítást.** Aki ezt elérte, senkinek sem rokona, de nem is tekinthető idegennek soha. Számára nincs, ami hasznos lenne, de olyan sincs, amiben kárt szenvedne. Nem közrendű, de nem is előkelő, mégis az ég alattiban kiemelkedő."

57

"Az ország kormányzása a szabályok egyenes betartása, a háború megnyerése a szabályok ravasz kikerülése által vihető végbe. De az ég alatti elnyerése csak a szolgálat felismerése által jöhet létre.* Ez az ég alattiban törvény. Honnan tudhatom ezt én? Íme lásd: minél több dolog tiltott, annál több ember lesz elnyomott. Minél nagyobb a fegyverzaj, annál teljesebb a zűrzavar. Minél több ember lesz ügyes mester, annál több fölösleges dolgot találnak fel. Minél inkább a törvénykezés parancsol, annál több tolvaj, rabló harácsol.** Ezért a bölcs ember úgy kormányoz, hogy a nem-cselekvés által szabályoz. Ha ő magában nyugalmat teremtett, a nép magától lesz fegyelmezett. Ha ő törvényekkel nem fontoskodik, a nép magától gazdagodik. Ha ő a vágytalanság útján halad, a nép természetes állapotban marad."

58

"Mikor a kormányzás unottan kegyes, a nép egyszerűen boldog és türelmes. Mikor a kormányzás fürkészően éber, a nép számára egy az, a szerencsétlenséggel. Ó, a szerencse! Mily végletek! Nincs igaz és hamis, sem ítéletek! A szerencséből boldogtalanság fakad, a szabályos a szabálytalan felé halad. A jó újra meg újra rosszra vált, az ember ősidők óta tévelygésbe zárt. Ezért a bölcs ember a négyszöget nem nyesi le, hogy a kört formázza meg… A sarkot nem úgy alakítja, hogy az összetevőket meghajlítja… Az egyenest nem úgy húzza, hogy feszüljön, mint íj húrja… Saját ragyogását nem fedi fel, hogy másokat ezzel vakítson el.*"

59

"Kinek az ország kormányzása s az ég szolgálata a sorsa, annak az erény felhalmozása idejekorán, a legfontosabb dolga. A felhalmozott erény legyőzhetetlen, a legyőzhetetlen határa ismeretlen. Ezzel az ország birtokban tartható. Ha a kormányzó jin anyát követi, minden cselekedete maradandó, így országát biztos alapra fekteti, s mély gyökere az örökké létező tao."

60

"Az ország kormányzására időt vesztegetni olyan, mint kicsiny halakat sütögetni, (fáradságos és nem gazdaságos).* Ám ha az ég alattiban taoval vezetnek, a holtak szellemei csodákat nem tehetnek. Így a szellemek élőnek nem ártanak, s mint ahogy a bölcsek, senkit sem bántanak. Ha pedig sem a bölcsek, sem a szellemek embereket meg nem kísértenek, hanem az erény útján maradnak, céljukat elérik, az egység felé haladnak.**"

61

"A nagy ország hasonlóan, mint egy folyam, a kis folyókat befogadva célja felé halad, a legnagyobb jin, mint egy központ olyan, nyugalma legyőzi a jangot, mert ő az alap. Így legyen a nagy ország alapja a kicsinek, mert önmagának azt, csak így nyerheti meg. A kis ország pedig, mint alattvaló, elérheti mindazt, mi a nagyhoz tartozó. Ha nagyok vagyunk, magunkat alulra tegyük, ha kicsik vagyunk, nincs máshol helyünk, mindkét esetben csak ekkor nyerhetünk!* Egy nagy ország többet nem kívánhat, mint másokkal egyesülve szaporodjon. Egy kis ország többet nem kívánhat, mint egy nagyhoz csatlakozva gyarapodjon. Csak így teljesülhet mind a kettő vágya. A nagy legyen a kicsiny ölelő dajkája!"

62

"A tao a délnyugati pillér az ég alatt… Kincs a jónak, s a rossznak oltalom. Szép szavakkal a gonosz is tiszteletet arat, méltó tettekkel kivívható hivatal s hatalom.* Mikor az Ég Fia elfoglalja trónját, s három főembert szolgálatába helyez, aki ismeri az ajándékozás módját, nem drágakövet vagy négyes fogatot keres.** Legkülönb ajándék az Ég Fiának, ha a taot nyújtod át vezérfonalának. Miért a tao az ég alatti legnemesebb kincse? Mert általa oldódik a bűnösök bilincse.*3* Így mondták, s való: aki keresi, megtalálja… Mivel az örök tao a rejtettet megnyilvánulttá formálja.*4*"

63

"Aki megvalósítja a cselekvésben a tétlenséget, s a tevékenység-nélküliségben a tettrekészséget,* aki felfedezi az ízeket az íz-nélküliségben, meglátja a nagyot a kicsiben, a sokat a kevésben, az a nehéz tettet előkészíti a könnyűvel, a nagy feladatot a kisebb mértékűvel. Válasza a gyűlöletre az erény megmutatása, mert az ég alattiban mindenki a társa. Minden, ami nehéz, a könnyűből vétetik, minden, ami komoly a csekélyből születik. Így a bölcs, sosem akar nagy dolgot elérni, ezért képes hatalmas tettekhez felérni. A könnyelmű ígéretből bizalmatlanság fakad, ki mindent könnyűnek vél, sok nehézséget arat. Ám a bölcs, ki a nem-cselekvésben áll, minden tevékenységet nehéznek talál, ezért életéből gond, baj tovaszáll.**"

64

"Ami nyugalomban van, azt könnyű megragadni, ami formátlan, arról könnyű tervet adni, ami törékeny, azt könnyű felaprózni, ami parányi, azt könnyű szerteszórni… A megvalósítás előtt kell kidolgozni a tervet, a felfordulás előtt kell megformálni a rendet… Az ölnyi vastag fatörzs egy apró sarjból eredt, Az égbenyúló torony kis dombocskából emelt, a világjáró utazása egyetlen lépéssel indul, a ragaszkodó veszít, cselekvése kudarcba fordul. Ezért a bölcs a nem-cselekvésben áll, így kudarcra sohasem talál. Ragaszkodás semmihez sem fűzi, így veszteség semmiben sem éri. Míg, akit a tevékenysége űzi, azt a siker közelében a kudarc nem kíméli. Aki egyformán ügyel a kezdetre s a végre, nem kell gondoljon a sikertelenségre. Ezért a bölcs egyetlen vágya a vágytalanság, legnagyobb vagyona a vagyontalanság. Csak azt tanulja meg, mi nem tanulható, csak az után nyúl, ami másnak nem használható. Segíti, hogy minden természetes állapotban maradjon, engedi, hogy minden a maga folyásában haladjon.*"

65

"A régi korok bölcsei, akik a taot birtokolták, nem törekedtek rá, hogy a népet felvilágosítsák. Mivel nehéz kormányozni azt, ki sokat tud. (Jobb, ha bölcsességhez mindenki magától jut.) Így megőrizték őket a tudatlanságban, (hogy ne merüljenek el az önös okoskodásban.*) Az ország kormányzása ésszel rabláshoz vezet, de irányítani szívvel, boldogságot teremt. (Ki az eszét használja, ismeretei félrevihetik, ám kinek tudása nincs, azt szívén át vezetik.) A különbséget látni: mérték és példa tudása, a különbséget érteni: mérték és példa adása.** Aki eszerint él, birtokosa a titokzatos erénynek, mely része a mélységes, mindent átölelő fénynek. Erény minden dolog, és annak ellentéte, így valósulhat meg, a végső összhang elérése.*3*"

66

"A folyam s a tenger száz völgy királya… Király, mert legalul található. Ezer patak s folyó hallgat reája, mert ő a legméltóbb alattvaló… Épp így a bölcs, akkor áll fölötte a népnek, ha beszédben példája az egyszerűségnek. Ha a nép előtt akar haladni, saját érdekét kell hátra hagyni… Így éri el, hogy felsőbbsége nem terhelő, és elsősége által senki sem lesz szenvedő.* Ekkor irányítását a nép örömmel fogadja, az ég alattiban nincs, ki lázadna ellene, ki versengeni akar vele, feladja, mert harcra nem készteti jelleme."

67

"Az ég alattiban mindenki úgy véli: (-aki a létezést mozgató taot nem érti-) az élet egy hatalmas játék kuszasága, s mozgatója a véletlenek ostobasága. Ám a tao csak a felszínt látva oktalan, mivel oly hatalmas, hogy beláthatatlan. Ami a normálistól el nem térül, annak kicsinysége kiderül végül. Három kincsem ragaszkodva őrzöm: magamat mások elé helyezni mellőzöm, másik kincsem neve a kegyesség, utolsóé pedig a mértékletesség. Aki kegyes, bátorságra, csak az képes, aki mérsékelt, hatalommal csak az ékes. Aki az ég alattiban alázatot mutat, jó vezetőként csak az találhat utat. Az emberek ma bátrak szeretnének lenni, de a kegyességet félnek megismerni; nem átallnak hatalomra vágyni, de önmérséklet híján nem tudnak megállni; úgy akarnak másokat vezetni, hogy magukat nem tudják háttérbe helyezni. Így mindnyájukra pusztulás vár. Ha egy ország háborúban áll, győzelmet csak kegyesség révén talál. Ha védekezve a kegyesség lesz fegyvere, rendíthetetlennek látja ellenfele. Akit az ég meg akar menteni, azt a kegyesség által megvédelmezi."

68

"Az igazán jó tiszt harcba nem törekszik… Az igazán jó harcos harag nélkül cselekszik… Aki igazán tud győzni, harc nélkül teszi, az igazi vezető, magát háttérbe helyezi. Ez a harc-nélküliség törvénye, erő, az emberek irányításának erénye… Ez a végső szembesülés: az örök éggel való egyesülés.*"

69

"A hadművészetben az a mondás járja: „Ha otthon maradni nem merek, inkább vendégségbe megyek.”* Mikor a csatatéren két fél egymást várja: „Ha ujjnyit sem merek előrenyomulni, okosabb egy lépést visszavonulni.”** Ezt úgy hívják, hogy előrehaladás, ezzel együtt nyugalomban maradás; ruhaujj feltűrés a meztelen karon, mely mögött nincs magamutogató akarom; szembenállás nélküli szembesítés; fegyver nélküli megsemmisítés.*3* A harcban a legnagyobb szerencsétlenség, ha nem kap tiszteletet az ellenség. Az ellenség megbecsülése nyeremény, a tao követéséből fakadó erény. Két hadsereg közül győzelmet az arat, amelyik vonakodva üzent hadat."

70

"Szavaimat megérteni édes, megvalósítani, maga az élet. Az ég alattiban mégsem érti senki, a megvalósítást nem tudják követni. Szavaimnak őse a csend, tetteimnek ura a rend. Ezért nem értenek az emberek, ezért nem ismernek engemet. Amit kevesen értenek, gyakran az a legértékesebb. A bölcs nem ruházatán hordja az értéket, szívében a drágakő szabja a mértéket.*"

71

"A tudást nem-tudásnak tartani: a legmagasabb fok. a tudatlanságot tudásnak vélni: betegséget okoz. A betegség felismerése által elérhető a tudás, ezzel együtt a betegségből való kigyógyulás. A bölcs látja a betegségben a tudatlanságot, ennek megértése eredményezi a szabadságot. A szabadulás: élet betegség nélkül, ezért a bölcs sosem hív betegséget segítségül.*"

72

"Az a valódi hatalom, amitől senki sem fél. Ne korlátozd népedet abban, amiből él, ne nyomorgasd bezárva szűk lakóhelyen, ekkor néped nem lesz számodra veszedelem. A bölcs ember tudása: önismeret, mely a képmutatást nem tűri meg; a bölcs szeretete önmagára is kiterjed, mégsem kér magának előkelő helyet. Elfogadja, ami őt illeti, de elutasítja, ami megterheli."

73

"Aki úgy bátor, hogy merész, bármikor ölni kész. Aki úgy bátor, hogy félénk, életet nyújt felénk. E kétféle bátorság, hol hasznot okoz, hol kárt. Az ég gyűlöli azt, amelyik káros, de ennek oka homályos, még a bölcsnek sem világos.* A tao mindig győz, pedig sohasem harcol, nem szól egy szót sem, mégis igazat válaszol, nem hív senkit, mindenki magától jön el, ő irányít, noha csend a hangja távol s közel. Az ég hálója az ég alattit befedi, de bármekkorák is a háló szemei, a földhöz tartozót át nem engedi"

74

"Ha a nép nem fél a haláltól, mi értelme halállal fenyegetni? Ha az emberek félnek a haláltól, ki merészeli őket halállal büntetni? A halál irányítója örök. Az Égi Törvény. S nem földi körök. Aki a taot elvetve öldököl, az Ég Törvényével pöröl, olyan mint, ki az ácsmester helyett farag… A végén az ujja bánja majd!"

75

"A nép azért éhezik, mert sanyargatják az adók! Csak ezért éhezik. A népet azért nehéz kormányozni, mert sokat „dolgoznak” a törvényhozók! Csak ezért nehéz kormányozni. A nép azért veszi semmibe a halált, mert vezetői az élet habzsolásában mohók! Csak ezért veszi semmibe a halált. Kinek pedig élet s halál egyre megy, úgy tekinti az életet, mint tanulnivalót, bölcs az, s bizony mondom, égbe megy.*"

76

"Az ember anyagi teste, születésekor puha és gyenge, majd halála után erős és kemény. Bárhová nézel ez a törvény. Tekintsd a füvet és fát, születésekor hajlékony és lágy, halála után merev és száraz. Ez, mi életet haláltól elválaszt. A kemény és erős a halál jele, a lágy és gyenge az élet lényege. Ezért, ha erős a fegyver kilövik, ha merev a fatörzs eltörik."

77

"Az ég törvénye egy mérleghez hasonlítható: ha egyik karja lenn, a másik fenn található. Ám az égi törvény elvezet a kiegyenlítéshez, így a sokból elvesz és tesz a kevéshez.* Általa veszít a gazdag a feleslegéből, s szabadul a szegény a nincstelenségtől. De az emberek törvénye ezzel ellentétesen hat, a szegénytől követel, s a gazdagnak ad. Így a kiegyenlítődés megvalósulása kétes, mert ki gazdag, lemondásra nem képes. Ki tudja önként felajánlani feleslegét? Aki magától követi az ég örök törvényét. Így a bölcs a befolyásolásban kemény, de arra nem támaszkodik; művének beteljesítésében serény, de hozzá nem ragaszkodik; Kiválósága ellenére szerény, s önmutogatásra nem vágyakozik.**"

78

"Semmi sem lágyabb a víznél, a víz mégis legyőzi a keménységet. Semmi sem gyengébb a víznél, a víz mégis meghódítja az erősséget. Versenyre nem kelhet véle semmiféle bajnok, megváltoztatni nem képes semmilyen akarnok. A gyengédség az erőt nemessé csiszolja, a lágyság a szilárdat rugalmassá gyúrja, Ennek megvalósítását nincs, ki birtokolja, az ég alattiban ezt mindenki tanulja.* Ezért a bölcs így vélekedik, (mikor az ég alattiról elmélkedik) „Aki az ország anyagi terhét hordja, azt a föld, s a természet urának mondja, aki az ország minden gyötrelmét fogadja, annak az ég alatti a királyságot adja.”** Akkor igaz a szó, ha ellentéte is való.*3*"

79

"Ha a nagy elégedetlenséget orvosolják, okot adnak az újabb elégedetlenségre… Az emberek mindig a másikat okolják, s ennek az ég alattiban sosem lesz vége! Ezt nem a jó megoldások közé sorolják…* A bölcs bal kezében jótéteményeinek sora, de társait igényeivel nem terheli soha. Az erény birtoklása szolgálatot tenni, az erény hiánya adókat kivetni. Az ég törvénye nincs tekintettel rokonra, mindig a jó emberre van gondja."

80

"Inkább legyen kicsiny az ország, s kevés a népe, tulajdonuk százféle szerszám, ne nyúljanak érte, inkább két halált haljon a nép, maradva otthon, s bár hajót, kocsit, páncélt, fegyvert birtokoljon, senki ne használja őket, ne hallja meg a kihívást, inkább csomókat kötözzenek, feledve az írást, de találják szépnek ruhájukat, édesnek ételüket, lakjanak békében, szokásaikban leljék örömüket, ne vágyjanak arra, hogy otthonukat elhagyják, amikor mások életét messzi földön meghallják, s mint ki kakas és kutya szavában boldogságot talált, érjenek meg békés öregkort és nyugodalmas halált."

81

"Nem szép a megbízható szó, s a szép szó, nem megbízható. A jóhoz a vita nem méltó, s a vitázó nem lehet jó. A tudó nem tudóskodó, s a tudóskodó nem tudó. A bölcsnek nem kell tenni-venni, csak az emberekért lenni, mindent az embereknek adni, s a többit az égre hagyni. Az égi törvény élesít, de vágni nem segít. A bölcs a cselekvésben áll, de harcba sosem száll."